(A labdarúgó nekifutott a labdának, majd egy pillanatra megállt, és a kapuba passzolt, miután Abbiati kapus elvetődött.) A játékvezető tökéletesen döntött az esetnél.

A szabálykönyv vonatkozó paragrafusa úgy szól: ha a büntetőt lövő játékos sérti meg a szabályokat, akkor engedni kell a rúgás elvégzését. Ha gól esik, akkor meg kell ismételtetni a tizenegyest; ha nem, akkor közvetett szabadrúgást kell ítélni a védőcsapat javára. Messi a kapuba talált, így a bírónak nem volt más választása, mint újrarúgatni a büntetőt. A sárga lap jogosságát igazolja az az előírás, amely szerint a nekifutásnál megengedett a cselezés, ám megállás után már tiltott a dribli. Mi több, ha a stop után akciózik a játékos, akkor „sportszerűtlen magatartásban vétkes”, és sárga lappal kell figyelmeztetni. Azaz Stark hibátlanul ítélkezett. (Az más kérdés, hogy a szerinte tizenegyest érően szabálytalankodó Aquilani helyett Nestának mutatta fel a színes kártyát.) A mérkőzést közvetítő televíziós csatorna műsorvezetője még az ötödik játékvezetőt is bírálta, amiért az nem segítette kollégáját. Apró szépséghiba: a nézők sohasem tudhatják, hogy az alapvonalon helyezkedő bíró mikor interveniál, ugyanis szigorúan tilos kívülről is észlelhető jelzéseket adnia. Csupán a kommunikációs szettel, illetve a kezében pihenő „BIP-bottal” értesítheti „főnökét”.

S ezeket a szabályokat nem a bírók írják, legfeljebb betartatják.