Két kínai származású kutató – az International Journal of Sports Marketing and Sponsorship című folyóiratban megjelent – tanulmányában rámutat: a kínai gazdaság növekedésének csupán 0,3 százaléka származott az ötkarikás játékokból. Fölöttébb elkeserítő adat, ha hozzátesszük, hogy a kormány 40 milliárd dollárt költött a rendezésre: ultramodern stadionok, gyorsvasutak, szállodák, metróvonalak, utak épültek. Wen Jiabao miniszterelnök így fogalmazott a pekingi verseny előtt: „Az olimpia óriási lehetőség arra, hogy Kína megmutassa a világnak, milyen demokratikus, nyitott, civilizált, barátságos és harmonikus ország.” Ez a nyilatkozat is bizonyítja: az ötkarikás viadal és a labdarúgó-vb lebonyolítása hovatovább „országprojekt”. A rendezők a viadal sikere érdekében erőforrásaik többségét az előkészületekre összpontosítják. Nem feltétlenül a közvetlen anyagi haszon reményében, hanem az imázsjavításért.

Az idézett elemzés kiemelte: a sport iránt érdeklődők széles körében sokat javult Kína megítélése a pekingi viadalt követően. A tudósok a játékok előtt és után is egyetemi hallgatókat teszteltek, és a sportkedvelők között kimutathatóan nőtt azok száma, akik szimpatizálnak az ázsiai országgal. Azaz az esemény zökkenőmentes megrendezésének köszönhetően elfeledkeztek Tibetről, az állampolgári jogokról, mi több, helyesnek vélték, hogy a szponzorok többsége nem vonta meg támogatását politikai okok miatt. A pekingi nyitóünnepséget több mint félmilliárd ember nézte, azaz e logika alapján sok rajongót szerezhetett Kína... (A 2002-es futball-világbajnokság találkozóit összesen hatmilliárd néző látta; a torna rendkívüli hatással volt Dél-Korea imázsára, a rendezés – hosszú távon – jó befektetésnek bizonyult.)

A média beszámolói nyomán általában fölöttébb pozitív kép jelenik meg a vendéglátóról, minek köszönhetően egy ország akár évtizedekig is fókuszban maradhat. Éppen ezért állítják a szakértők: története legnagyobb lehetőségeinek egyike előtt áll most Brazília. A dél-amerikai ország ad otthont a 2014-es futball-világbajnokságnak és a 2016-os olimpiának. Ha a labdaművészek hazája jól vizsgázik, akkor a sportipar központjainak egyike lehet. Ehhez óriási erőfeszítésekre van szükség: a szponzorok, a kormány, a tőke, a lakosság, a bürokrácia és a sportolóideálok tökéletes együttműködése eredményezhet sikert.

Ám a kutatók emlékeztetnek arra: a lehetőségek nem végtelenek. A kubai szivar világhírű, ám hiába rendezne Havanna tökéletes olimpiát, a Made in Cuba feliratú autókat nem feltétlenül kapkodnák el. Miként Kína pontosan tudta, mi a célja az olimpiával, úgy Brazíliának is tudnia kell, mit akar.

Mármint a vb-aranyon kívül.

Peking, 2008