Az uniós szervezet dokumentumában több különösen fontos részlet is föllelhető. Ezek egyike felhívja a figyelmet arra: a támogatott sportszervezeteknek piaci áron kell bérelniük a köztulajdonban lévő létesítményeket. A kiemelés abban a tekintetben nem meglepő, hogy e kitétel szerepel a törvényben, ám az Eb állásfoglalása aláhúzza a regula betartatásának fontosságát. Ennek azért van jelentősége, mert a helyi önkormányzatok és az állami létesítmények kezelői több profi sportszervezetet támogatnak azzal, hogy jelképes összeget kérnek a pályahasználatért. E korszaknak azonban vége: ha a munka után futballozni induló „műszakválogatott” tízezer forintot fizet óránként a műfüves játéktérért, akkor a kluboknak is ennyit kell leszurkolniuk.

– Semmi váratlan nincs az Európai Bizottság állásfoglalásában, csupán kiemeli a jogszabály néhány elemét. Azok a sportszervezetek, amelyek megfelelő körültekintéssel, felkészült szakemberek segítségével készítették el fejlesztési stratégiájukat, beépítették programjuk költségvetésébe ezeket az extra kiadásokat is –mondja Dénes Ferenc sportközgazdász. Úgy véli, a létesítmények tulajdonosainak is volt alkalmuk fölkészülni a változásokra s tájékoztatni azokról az érintetteket. A kérdés az: minden klub eléggé alapos volt-e a tervezésnél? Úgy tudjuk, akadnak szakosztályok, amelyek már a piaci árhoz közelítő összeget is nehezen gazdálkodják ki, s a társasági adóból származó pénzt nem feltétlenül a létesítményhasználat finanszírozására szánják...

Korántsem véletlen, hogy az Eb –a többi közt – ezt a paragrafust említette meg közleményében. Az uniós elöljárók nagyon ügyelnek arra, hogy a profitorientált sportvállalkozások ne kapjanak közvetlen állami támogatást. A profi futball vagy kézilabda mint szórakoztatóipari termék általában olyan elbírálás alá esik, mint a textilszektor vagy a mezőgazdaság. Ugyanakkor a döntéshozóknak némi szabadságot ad a lisszaboni szerződésnek, az Európai Unió alapokmányának egyik sora, amely elismeri a sport különleges státusát.

A közösség – már csak népegészségügyi okokból is – elkötelezett az amatőr, szabadidős sport támogatásában. A magyar kormány képviselői ezért érveltek a jogszabály mellett azzal, hogy a hazai létesítmények döntő hányada köztulajdonban van, azaz rekonstrukciójuk a társadalom egészének érdekeit, nem pedig a sportvállalkozások profittermelését szolgálja. A tárgyalási taktika bevált, de cserébe az érintett kluboknak – meghatározott idősávokban – lehetőséget kell adniuk az amatőr sportolóknak arra, hogy térítésmentesen használják a pályákat.

Utóbb különösen okos döntésnek tetszik, hogy a törvény szövegezői változtattak az eredeti terveken, s az amatőr egyesületeknek is lehetőséget adtak a kedvezmény igénybevételére. (Az első verzió szerint csupán az első két osztályban szereplő csapatok pályázhattak volna.) Az Eb ugyanis azért adott zöld utat, mert elhitte: nem a profi sport támogatása a cél. Egyúttal le is szögezte: az uniós igenben nagy szerepe volt annak, hogy a magyar fél garanciát adott a szigorú ellenőrzési rendszer bevezetésére. (Ez esetben kevéssé szerencsés, hogy a visszaélésen kapott sportszervezeteket – az előzetes tervekkel ellentétben – nem örökre, hanem csupán három évre zárják ki a finanszírozási rendszerből.)

Egyébiránt a pályázati határidő már lejárt, a szakszövetségek megannyi kandidatúrát el is bíráltak már. Az 500 millió forintnál nagyobb összeget igénylő tervekről a kormány dönt, ám az illetékesek a határozatokról még nem adtak információt. Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy a kabinet mennyi pénzt szán az ügyre. Annyi biztos: a jogszabály esetleges versenytorzító hatása miatt sokáig tamáskodó Európai Bizottság áldását adta az eredeti magyar elképzelésre.

Kezdődik a vizsga.

A levegő ura. „Szabadidős” kosárlabdázó mutatványa