Meglepte Kevin Primeau kapitány meghívója?

Az lepett volna meg, ha nem kapok meghívást a keretbe. Huzamosabb ideje jól megy a játék, a legutóbbi kilenc bajnokin minden alkalommal jégre léphettem, ütöttem két gólt, adtam két gólpasszt, s nagyon úgy néz ki, hogy junior létemre komolyan számolnak velem a felnőttcsapatnál.

Bajnoki cím?

Az azért még odébb van... A tizenkét csapatos mezőnyben a tizenegyedik helyen állunk. De számomra nem is a helyezés a fontos, hanem az, hogy Európa legerősebb bajnokságainak egyikében játszhatok, ráadásul abban az országban, amely most már hét éve az otthonom.

Fogadjunk, úgy kezdődött, hogy apuka Svédországba ment dolgozni, a család pedig ott ragadt...

Éppen ellenkezőleg történt: én vettem részt a Budapest Stars játékosaként egy tornán, amikor felfigyeltek rám, és megkérdezték, lenne-e kedvem Svédországban játszani. Mivel hatéves korom óta arról álmodtam, hogy nagy hokis leszek, itthon előadtam a történetet a szüleimnek, akik megtalálták a megoldást. Apu kőművesként munkát vállalt Stockholmban, aztán kijött a súlyosan látássérült anyukám is az öcsémmel, akiből időközben szintén jégkorongozó lett. De már hosszabb ideje nem velük élek, hiszen tavaly a kanadai junior ligában hokiztam, a jelenlegi csapatom székhelye pedig a svéd fővárostól ötszáz kilométerre fekvő kis településen van.

Vigyázzon, nehéz kérdés következik: mitől jó hokis Hári János?

Huh... Talán, mert okosan játszom; azt szokták mondani, látok a pályán. A technikám is megfelelő. A gyorsaságomon lenne javítanivaló, de nagy gond azzal sincs.

Mennyit tréningezik naponta?

Reggel úgynevezett szárazedzéssel kezdek, ami általában futásból és erősítésből áll, a délután pedig a jeges gyakorlásé. Szóval sokat... De soha nem éreztem munkának azt, amit csinálok. És szerintem ez a legszebb az egészben, mert keveseknek adatik meg, hogy azzal foglalkozhassanak egész nap, amit a legjobban szeretnek.

Svédország a végállomás?

Bízom benne, hogy nem. Az álmom az: két-három éven belül vagy az NHL-ben, vagy a KHL-ben, az orosz ligában játszom.

Álmodni mindenki képes. A kérdés az: van-e realitásuk a terveknek?

Ami biztos: én mindent megteszek azért, hogy elérjem a célomat. És sokat segítenek a biztató szavak is, mert mind több helyről hallom: van bennem annyi, hogy tényleg eljussak a legnagyobbak közé. Most még képtelen vagyok megfogalmazni, mit jelentene ez számomra. Mondjuk úgy: maga lenne a csoda.

Magyarnak vagy svédnek tartja magát?

Természetesen magyarnak, hiszen annak születtem. Mivel ifiválogatottként már szerepeltem a magyar színekben, arról – noha kettős állampolgár vagyok – jogilag sem lehet szó, hogy svéd mezben játsszak a jövőben. Amúgy idekint kizárólag a szüleimmel beszélek magyarul, az öcsémmel –már csak a közös baráti társaság miatt is –rendszerint svédül társalgunk.

A legközelebbi cél?

Első felnőttválogatottságaim alkalmával szeretnék olyan teljesítményt nyújtani a japánok, az olaszok és az osztrákok ellen a hétvégi miskolci tornán, hogy a szövetségi kapitánynak meg se fordulhasson a fejében: netán kihagy a jövő tavaszi B világbajnokságra készülő keretből.

Csupa grandiózus terv, merész álom. Nyugtasson meg: ugye, csak a nevében hasonlít a híres nagyotmondóra?

Á..., tudtam, hogy ezt nem úszom meg! Mindenesetre ígérem, azon leszek, hogy kiderüljön: Hári János és Háry János között nem egyetlen betűnyi a különbség.

Miskolcon debütál