A huszonegy éves cseh hölgy, ha nem is a semmiből bukkant elő, váratlan gyorsasággal kapaszkodott a csúcsra. Az esztendőt még a világranglista 35. helyén kezdte, de nem kevesebb mint hat WTA-viadalt nyert, s pompás sorozatának köszönhetően a rangsor második helyére zárkózott fel. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy előre vetítsük: rövidesen detronizálhatja az uralkodót. A dán Caroline Wozniacki jelenleg 7485 ponttal áll az élen, Kvitova 7370 ponttal második, s e csekély különbség már a jövő év eleji versenyeken ledolgozható: akár eggyel több meccsnyeréssel az élre lehet ugrani. A decemberi szünet után az új esztendő első nagy tornáját, az ausztráliai Grand Slam-versenyt már világelsőként is kezdheti a tenisz legújabb nőideálja.

Kvitova tizenhat esztendős korában lépett a profik közé, s akkori szegedi tornagyőzelme volt az első felnőtt nemzetközi sikere. A bemutatkozás évét a 773. helyen zárta, aztán hatalmas ugrásokkal tört előre: 2007-ben a 157. helyig jutott, a következő két idényben pedig már stabil top 100-as versenyző volt (44.-ként, majd 62.-ként jegyezték). A múlt évben a legjobbak közvetlen közelébe került: Memphis nagy tornáján és Wimbledonban elődöntőt vívott (Sarapova, illetve Serena Williams ellen veszített a legjobb négy között).

Korábban – értsd: 2011-ig – egyetlen tornagyőzelme volt (Hobart, 2009), most meg már hétnél tart, ráadásul veretlenül zárta a fedett pályás szezont: 21 meccsen nem talált legyőzőre. Az esztendő során 60 győztes meccset vívott (és 13 vereséget jegyzett), miközben versenynyereményei potom 5 145 943 dollárt tettek ki. Az 1990-es évtizedben született generációból elsőként lett wimbledoni bajnok (a döntőben Sarapovát győzte le meglepően könnyedén), a WTA-világbajnokságon veretlenül zárta a csoportkört, aztán az elődöntőben a US Open-bajnok Stosur, a döntőben pedig Azarenka ellen nyert, most pedig győzelemre (3:2) vezette a cseh válogatottat az oroszok elleni moszkvai döntőben. „Mellékesen”: tornagyőzelmet aratott Brisbane-ben (a döntőben Petkovicot múlta felül), a párizsi fedett pályás tornán (az Austra lian Open újdonsült bajnokát, a volt világelső Clijsterst verte a zárómérkőzésen), Madridban (az első helyért játszott meccsen Azarenkát győzte le), valamint Linzben (a Cibulkova elleni döntő megnyerésével). Az ausztráliai Grand Slam-tornán a negyedik körig jutott, a Roland Garroson három győztes meccs után búcsúzott, s tulajdonképpen csak egyetlen fellépésével – illetve lelépésével – keltett csalódást: wimbledoni bajnokként a nyitókörben kiesett a US Openen (6:7, 3:6 a világrangsor 48. helyén jegyzett román Dulgheruval szemben).

Év végi hajrájával azonban kárpótolta híveit: ellenállhatatlanul teniszezett Isztambulban, ahol a mezőny újoncaként nyert világbajnoki címet, majd – megőrizve idei makulátlan Fed Kupa-mérlegét – főszerepet játszott az oroszok legyőzésében. Kirilenko és Kuznyecova ellen is vert helyzetből, háromjátszmás meccsen nyert; az utóbbi találkozón a döntő szettben 0:3-ról fordított, 2:2-re mentve a mérkőzést, hogy aztán a párosban Hradecka és Peschke kiteljesítse a cseh remeket. Annak idején, a hetvenes-nyolcvanas években Csehszlovákia ötször volt Fed Kupa-győztes, de az önállóság időszakában Arany Prága először jutott a csapat-vb aranyérméhez.

„Azt hiszem, a WTA-világbajnoki cím adott kellő önbizalmat, lelkierőt ahhoz, hogy a kritikus helyzetekben ne remegjen meg a kezem, és segíteni tudjam hazám válogatottját” – mondta a moszkvai csata megnyerése után. Igazán nem hivalkodott.

Elég, ha mások hajolnak meg előtte.

Huszonegy éves, és nyerő