„Hatan szerepeltek volna a viadalon, ám – betegség és sérülés miatt – öten visszaléptek, így a fiatal tornász magára maradt” – adott magyarázatot a minimális létszámra Magyar Zoltán, a szövetség elnöke. Arra a felvetésre, hogy a fél tucat résztvevő sem alkotott volna mamutmezőnyt, a kétszeres olimpiai bajnok elöljáró lakonikusan válaszolt: ekkora az élcsapat ebben a korosztályban. Hozzátette: „Csupán öt olyan szakosztály működik, amelyben huzamosabb ideje megfelelő minőségű szakmai tevékenység folyik. Bár az utóbbi években több új műhely is elkezdte a munkát, az eredmények csak későbbre várhatók.”

A többi közt azért, mert a gyerekek négy-öt éves korban ismerkednek meg a tornával, és hosszú esztendők telnek el, mire kiderül, mennyire tehetségesek, elhivatottak. A lemorzsolódás jelentős, ráadásul a szakemberek sokkal kevesebb jelentkezőre számíthatnak, mint az úgynevezett látványsportágak trénerei. Emiatt a nemzetközi szinten is versenyképes felnőtt versenyzők száma mind kisebb. (Ez a probléma feltehetően a hagyományosnak nevezett olimpiai sportágak többségét, így a vívást, az öttusát vagy a birkózást is érinti.) A létesítmények kihasználása, a költséghatékonyság figyelembevétele sem kedvez az egyéni sportágnak: a hatmillió forintért beszerezhető talajon előadott gyakorlat a fél termet lefoglalja.

Éppen ezért a szövetségi elöljáró úgy véli, a kitörési pontok egyike a specialisták nevelése: „Ha az idei világbajnokságon rendeztek volna szercsapatversenyt, akkor a magyar válogatott nyerte volna a lólengést...” A sportvezető rámutat: a négy- vagy hatszeres klasszisok nevelésére már nincs lehetőség Magyarországon.

Ugyanakkor Magyar reménykedik: „A világ meghatározó részén rengeteg pénzt áldoznak a tornára, a világversenyeket tömött lelátók előtt rendezik, a sportág rendkívül népszerű. Borkai Zsolt, Ónodi Henrietta és Berki Krisztián itthon is közkedvelt sportember. Ha nagyobb állami támogatást kapnánk, akkor előreléphetnénk.” Csakhogy az aktuális gazdasági környezetben nem sok remény van a radikális változásra. A szövetség költségvetésének majdnem a felét úgy kell összekalapozni, azt meg talán említeni sem szükséges, hogy a szponzorok elsődleges célpontja nem ez a sportág.

Kertész Olíviának azonban nem kell szomorkodnia amiatt, hogy ellenfelek nélkül győzött. Kronberger Lili tizennyolc esztendős korában egyedül indult az 1908-as műkorcsolyabajnokságon, s később ő lett a magyar sport első világbajnoka.

Azóta csupán százhárom év telt el.

Egyeduralom