A nemzeti együttes újoncaként már az 1954-es világbajnokságon helyet kapott a keretben, de Sebes Gusztáv szövetségi kapitány csak a vb után, az év őszén adott neki alkalmat a bemutatkozásra. Az 5-1-gyel zárult magyar–román meccsen (Népstadion, 93 000 néző) olyan társak közt debütált, mint Grosics, Bozsik, Kocsis, Hidegkuti, Puskás.

Az Újpest első csapatában már négy esztendővel korábban pályára lépett, és harminc évvel a futballistapremier után a lilák valaha volt legsikeresebb edzőjeként köszönt el a szakvezetői poszttól. Közben játékosként 285 bajnoki mérkőzésen szerepelt, trénerként pedig 225 NB I-es találkozón irányította a Megyeri úti együttest. Az öszszesen 510 meccs... Nem csoda, ha a negyedik kerületi klub emblematikus alakjainak egyiké vált; a többi legendás egyéniség közül Göröcscsel, Szuszával együtt futballozott (például az 1960-as bajnokcsapatban), Fazekast, Benét, Zámbót vagy Törőcsiket pedig ő dirigálta mesterként.

A tények beszélnek, hogyan.

Vezényletével 1974-ben a BEK legjobb négy csapata közé jutott, és a hetvenes években négyszer nyert bajnoki címet az Újpest, ráadásul még akkor is, amikor az első helyet nem sikerült megszerezni, olyan eredményei voltak, mint az FTC elleni szédítő 8-3 (1976-ban). Azokra az időkre jellemző, hogy 1978-ban 95, 1979-ben 84, 1980-ban 86 gólt szerzett a hajdani védő edzősége alatt védekező felfogásúnak éppenséggel nem mondható garnitúra.

S itt egy újabb nagy szám: Várhidi Pál holnap nyolcvanéves.

Ha annyi esztendőt megér, ahány újpesti gól esett akár csak tréneri pályája során, örök életű lesz, az biztos...