Az egyaránt négytagú együtteseket egy-egy tartalék egészítheti ki a kilenc fordulós torna során. A női világranglistát ötvenedszer vezető Polgár Judit nem vállalta a játékot a férfiválogatottban; távollétében Lékó Péter, Almási Zoltán, Berkes Ferenc, Balogh Csaba és Gyimesi Zoltán vesz részt az Eb-n. A nőknél Hoang Thanh Trang, Mádl Ildikó, Rudolf Anna, Gara Anita és Gara Tícia szerepel; mind a két garnitúra az ötödik kiemelt a 38, illetve 28 csapatot számláló mezőnyben.

Bár az Eb presztízse elmarad a sakkolimpiáétól, a két gárda feladata nem egyszerű, amit az is jelez, hogy kontinensviadalt eddig még egyiknek sem sikerült megnyernie. A hölgyek egyszer (2003-ban Plovdivban) szereztek ezüstérmet, a férfiak négyszer (legutóbb 1999-ben Batumiban) voltak másodikok.

Lékó a nyáron véget ért „alkotói szabadsága” után összesen 21 partit váltott; 17 döntetlen mellett háromszor nyert, egyszer kikapott. A győzelmek kis száma miatt a november elsején megjelent világranglistán az Élő-pontszáma süllyedt: jelenleg 2720-szal a 26. helyen áll. Súlyosbítja helyzetét, hogy az őt megelőzők mintegy kétharmada fiatalabb nála. Így Lékó sajnálatosan nem meghívottja a novemberi Tal-emlékversenynek (Moszkva), sem a decemberi Chess Classicnek (London) és a jövő januári Tata Steel versenynek (Wijk aan Zee) sem. Ez a mellőzés minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy ne csak a sakkolimpián üljön asztalhoz, hanem – tizenkét év kihagyás után –az Eb-csapatnak is tagja legyen. (Kötelező tisztelettel meg kell jegyezni: Portisch Lajost semmilyen körülmény nem tudta megakadályozni abban, hogy csaknem ötven esztendőn át a válogatott minden rendezvényén részt vegyen.)

A magyar férfiötös erős és kiegyensúlyozott. Almási és Berkes is már-már Lékó szintű játékos, akiktől Balogh és Gyimesi sem sokkal marad el. A szintén kitűnő orosz, ukrán, azerbajdzsán, örmény és francia riválisok között mégis nehéz lesz felkerülni a dobogóra. Az együttes teljesítményét rendszerint döntően befolyásolja Almási eredményessége, ezért az ő szereplése külön figyelmet érdemel majd.

A hagyományokat megtörve a két magyar válogatott egyike sem volt edzőtáborban. Ez a tény különösen a női válogatottra lehet negatív hatással. A hölgyekre jellemző, hogy kevés egyéni versenyen játszanak, emiatt a döntéseikben gyakran bizonytalanok. Erről a problémáról tanúskodnak a négy hete befejeződött országos női bajnokság partijai is, ezért a hölgyek számára erősen indokolt lett volna bemelegítő-felpörgető edzőtábort szervezni.

Több médiumban publikált levelében Rapport Tamás, a kiugróan tehetséges, tizenöt éves Richárd édesapja a Magyar Sakk Szövetség tevékenységéről néhány napja így vallott:

„A szervezet nem érdeklődik irántunk, nincs rá apparátusa és nincs benne szándék.” A már fél éve regnáló új szövetségi vezetés a Rapport-levél több tényét megkerülve, indignálódott hangvételű közleményben válaszolt, amely így zárul: „Még egyszer hangsúlyozzuk, Richárd anyagilag is a legjobban támogatott ifjúsági játékos.” Csakhogy Rapporték keserű, utolsónak tetsző segélykiáltásukban nem pénzt kértek, hanem a kompetens tisztségviselőket, a gondos figyelmet, az előre tervezett szakmai együttműködést hiányolták. Mintha hasonló jellegű hiány az Eb-csapatok felkészítésében is tetten érhető lenne. Korai azonban elkeseredni, hiszen még az is bebizonyosodhat: a válogatott csapatoknak központilag szervezett szakmai felkészítő munkára – kivételes esetben – nincs szükségük. Reméljük, a görögországi torna ilyen kivételes eset lesz...

Kállai Gábor korábbi szakmai igazgató és szövetségi kapitány