Negyvennyolc órával a huszonhatodik születésnapja előtt rendezték 1977-ben a Magyarország–Bolívia vb-pótselejtezőt, és Zombori Sándor a meccs huszonegyedik percében akkora gólt rúgott húsz méterről, hogy nem csupán Arturo Galarza kapus, de – a tévénézők legnagyobb bánatára – a kamera is lemaradt a bal felső sarokba vágódó labdáról. Ezzel a bombával a magyar csapat 3-0-ra, majd a szünetben már 5-0-ra vezetett, és a Népstadion hatvanezres közönsége némiképp morgolódott, amiért a második félidőben elállt a góleső, így be kellett érni szerény 6-0-lal...

A hajdani nagy dugót a szerző akkor sem kommentálhatná a Sport TV-ben, ha meglenne a mérkőzés felvétele – hiszen csak a lövés látszana; hogy hova ment, az nem –, de nem is dicsekvő típus a korábbi 26-szoros válogatott, 1978-ban vb-részvevő, sőt a Mundialon is világszínvonalú gólt elérő labdarúgó, aki 1977-ben a Vasas százgólos bajnokcsapatának törzsgárdistája volt (az angyalföldiek mind a 34 találkozóján játszott). Utóbb Montpellier-be szerződött, és a gyönyörű szép francia városban olyannyira megkedvelték, hogy futballista-pályafutása után évekig az ottani klub technikai vezetője volt.

Noha vagynegyedszázada kollégám, le nem írta volna, ám én megjegyezhetem: ezt hívják sport1-nek.