Precedensértékű, tiszta, szép kezdeményezés.

Engem speciel olyannyira meghatott, hogy bátorkodom javaslatot tenni Buzánszky Jenő reaktiválására. A korábbi jobbhátvéd szintén 49-szer öltötte magára a címeres dresszt, azaz ugyancsak egymérkőzésnyire van attól, hogy 50-szeres válogatottnak mondhassa magát. Igaz, már nyolcvanhat éves, de ha legközelebb, Liechtenstein ellen helyet kapna Varga helyett jobb-bekkben, senki nem venné észre. Pláne nem, ha csak egy percet töltene a pályán, de a magam részéről megengedném neki: döntse el ő, mennyit akar játszani. Beállítása némiképp indokoltabb volna, mint Lisztesé. A harmincöt éves középpályás nem vett részt Eb-n vagy vb-n; olimpián ugyan szerepelt, de az 1996-os ötkarikás torna mindhárom csoportmérkőzésén vesztes csapat tagja volt. A válogatottal 16 győzelmet, 15 döntetlent és 18 vereséget számlált, a diadalokat olyan csapatok ellen aratta, mint Ausztria, Azerbajdzsán, Grúzia, Izland, Izrael, Lettország, Litvánia (kétszer), Luxemburg, Macedónia (kétszer), Moldova, Örményország, San Marino (kétszer), Szlovénia. Ezzel szemben Buzánszky 1952-ben olimpiai bajnok, 1953-ban Európa Kupa-győz tes, 1954-ben vb-ezüstérmes volt, szerepet kapott továbbá az angolok elleni 6-3 és 7-1 alkalmával is, válogatott mérkőzéseinek mérlege pedig így fest: 36 győzelem, 9 döntetlen, 4 vereség. Nem érdemes felsorolni, milyen csapatok felülmúlásából vette ki a részét, de csak azért nem, mert az az együttes, amelyben a védő futballozott, végigverte a világot. Ennélfogva az ő 49 válogatottsága hajszálnyival értékesebbnek mondható, mint Lisztesé, elvégre B. J. idejében nemhogy játszani, de még a keret közelébe kerülni is a bravúrok kategóriájába tartozott.

Szóval kíváncsian várom, lesz-e Koman, Lisztes, Elek, Hajnal középpályás négyes, de ha lesz, számítok arra is, hogy megtapasztalhatom: Buzánszky miként egészíti ki (addig, ameddig) Korcsmárt, Juhászt, Vanczákot.

Az utóbbi kettő már 67, illetve 58 válogatottságot számlál.