Téli gombfoci
A csapat szemszögéből azonban akad egy jobb hír is: az említett rangsort az együttes amerikai légiósa, Derek Ryan vezeti. Ám még ez a tény is eltörpül a legfontosabb információ mellett, miszerint Kevin Primeau alakulata tizennégy forduló után a negyedik helyről várja a folytatást az immár öt nemzet csapatait tömörítő bajnokságban, s ehhez hasonlóan előkelő pozíciót még sosem foglalt el a régiós sorozat történetében.
Ocskay Gábor szakosztály-igazgató úgy véli, a meglepően sikeres előmenetel főleg annak köszönhető, hogy ezúttal nyoma sem volt a kapkodásnak az előkészületek során. Már a legutóbbi szezon végén megállapodást kötöttek a kanadai trénerrel a folytatásról, s vele egyeztetve építették fel az új játékoskeretet.
– Végre lehetőségünk volt rá, hogy viszonylag hosszú távon gondolkodjunk, s a jelek szerint a tervszerűségnek meg is van az eredménye – magyarázza a direktor.
A fehérváriak 2007 óta részvevői az osztrák ligának, s eddig mindössze egyszer, a harmadik nekirugaszkodás alkalmával élték túl az alapszakaszt. Kétszer zártak a kilencedik, egyszer a tizedik helyen, míg az említett „csúcs” alkalmával a rájátszás negyeddöntőjében búcsúztak. A mostani negyedik hely a história legszebb bizonyítványát ígéri, bár Ocskay amondó: nagyon korai lenne még ünnepelni.
– Egyelőre arról álmodozunk, hogy a tizenegy csapatos alapszakasz negyven mérkőzése után is beférünk az első hat közé, s így biztos szereplői leszünk a play offnak. Azt hiszem, nem túlzás azt állítani: ha ez sikerül, olyasvalamit viszünk véghez a magyar hokiban, mint a válogatott három éve Szapporóban, amikor kiharcolta a világbajnoki A csoportba jutást.
Különös, de a sportvezetőtől megtudjuk azt is, hogy a klub anyagi helyzete minden korábbinál labilisabb.
– Jelenleg egy Aggteleki-cseppkőbarlang nagyságú lyuk tátong a költségvetésünkön, pedig azt hittük, az idén semmi gondunk nem lesz – említi. Elmondja, hogy a kétszáz gyereket foglalkoztató helyi akadémia működtetése hatalmas összegeket emésztett fel, de – ha minden igaz – a társaságiadó-törvény nyújtotta kedvezmények nyomán heteken belül rendeződik az utánpótlás-nevelő műhely, s azzal párhuzamosan az egész klub gazdasági helyzete.
Az osztrák ligában szereplő első, illetve a hazai sorozatban fellépő második csapat költségei másfél millió euróra, azaz hozzávetőleg 450 millió forintra rúgnak. Összehasonlításképpen: a tabellán éppen a magyarokat követő Salzburg együttesének büdzséje 12 millió euró (a fehérvári költségvetés nyolcszorosa). Ocskay úgy fogalmaz: „Olyan ez, mintha gombfocicsapattal állnánk ki az FC Barcelona ellen...”
Kipöckölni persze senki sem szeretné az Ausztria, Magyarország, Szlovénia és Horvátország legjobbjain kívül most már egy cseh garnitúrát (Znojmo) is a soraiban tudó mezőnyből a hajdani Volánt, már csak azért sem, mert Fehérváron minden korábbinál nagyobb érdeklődés övezi a társulat fellépéseit. Majdnem ezerhatszáz bérletessel büszkélkedhet a klub annak dacára, hogy a hazai környezetben rendezett meccsek mindegyikét élőben közvetíti a televízió.
S hogy mi a jövő? Ocskay azt mondja, a magyar jégkorong zászlóshajójaként kötelességük megragadni minden alkalmat, amelyet a hazainál összehasonlíthatatlanul magasabb nívójú sorozat nyújt. Ennek jegyében nevezik be a későbbiekben már akadémistáikra épülő U20-as csapatukat a korosztály számára jövőre indítandó „kis ligába”; ez a minőségi utánpótlás-nevelés fő helyszíne lehet.
– A szinten tartás sosem motivált bennünket. Csak az vezet előre, ha úgy teszünk, ahogyan annak idején Szergej Bubka: mindig egy picivel följebb rakjuk a lécet.
Nem mellesleg: Bubka rendre át is ugrotta azt.
Így állnak
Az osztrák liga sorrendje: 1. Linz (osztrák) 25 pont/14 mérkőzés, 2. Klagenfurt (osztrák) 21/13, 3. Ljubljana (szlovén) 20/14, 4. Fehérvár 18/14, 5. Salzburg (osztrák) 17/13, 6. Vienna (osztrák) 13/14, 7. Znojmo (cseh) 13/13, 8. Graz (osztrák) 12/14, 9. Jesenice (szlovén) 11/14, 10. Medvescak Zagreb (horvát) 10/13, 11. Villach (osztrák) 8/14.
