Az illető úr – milliárdos hirdetési keresményein kívül – 64 millió dollárt a tenisznyereményekből is összehozott, köszönhetően annak, hogy 67 nagy tornán (köztük 16 Grand Slam-viadalon) nem talált legyőzőre, s 2004-től bő négy esztendeig, 237 héten át letaszíthatatlan volt a világranglista éléről.

Roger Federer

A Google keresője a Federer névhez 13 másodperc alatt több mint 50 millió olyan cikket, utalást, hivatkozást társít, amelyben róla írnak, játékát, egyéniségét elemzik.

Ezek után milyen többletinformációt adhat az olvasónak háromszáznegyven könyvoldal és (sajnálatosan kevés, mindössze) húsz fotó; vajon mi az, amit Roger királyról még nem hallottunk? Nem egyszerű vállalkozás a szupersztárokról életrajzi művet összeállítani, még akkor sem, ha René Stauffer, a kötet szerzője a sportág ismert szakírójaként a pálya kezdeteitől közelről szemlélhette a világhírű honfitárs minden rezzenését. Federer esetében azért sem volt könnyű dolga, mert – ellentétben a rivaldafényben levő művészek, sportolók többségével – a svájci klasszis professzionális módon bánik a nyilvánossággal (is), vegytisztán elkülönítve: mi az, ami a külvilágra tartozik, s mi az, ami nem. Az utóbbi kategóriába soroltatik a magánszféra védelme, ezért aztán hiába a sztárvilág, Federerről nem pletykálnak. S nemcsak azért nem, mert nem hajlandó kiszolgálni a bulvársajtó mohó híréhségét, hanem azért sem, mert valójában nincs is miről sztorizgatni.

Játéka nyugodt, elegáns, művészi. Az egyénisége is ilyen. Olyan az aurája, mely tiszteletet, tekintélyt ébreszt mindenkiben, a pályán és pályán kívül egyaránt. Aki tehát a közelmúltban megjelent, s méltán népszerű Agassi-könyvhöz hasonló elsöprő lendületet, színes történeteket, nagy körítést és bulváros hangvételt vár az e heti budapesti Tennis Classics-versenyen már kapható Roger Federer Storytól, az csalódni fog. Egyszerűen azért, mert az a biográfia tökéletesen tükrözte az amerikai klasszis egyéniségét, míg ez a könyv éppen olyan, mint Federer: pontos, precíz, tárgyszerű, a tökéletességre törekszik. A fordítónak-szerkesztőnek ez nem mindig sikerült, így aztán a sportnyelv szakszavai közé keveredett néhány „leiterjakab”, s a hátsó borítólapra is jutott fájó névelírás. Rod Laver, minden idők legjobb játékosainak egyike persze aligha haragszik majd ezért, hiszen ő sem az apró részletet, hanem az egységes életutat minősíti, amikor úgy véli: „Federer a legcsodálatraméltóbb bajnokok egyike a földön. Ez olyasvalami, amit érdemes hangsúlyozni. Ami a legszebb: Roger Federer soha nem fogja.”

Az ausztrál öregúr jól ismeri a nagy utódot. S a Federer-könyvet átlapozva az olvasónak is az lehet az érzése, hogy a szellemi kisugárzás az a többlet, ami a sok ragyogó sztár fölé tudta emelni a svájci teniszezőt. Kétségtelen ugyanis, hogy sokoldalú és változatos az ütésrepertoárja, szinte hibátlan az előadásmódja, a szervái „olvashatatlanok”, kombinációs képessége lenyűgöző, erőnléte bámulatos, a vetélytárshoz úgy alkalmazkodik, akár a kaméleon, nem zavarják a külső körülmények... Szóval megannyi szakmai oka is van annak, hogy ő a világelső (bocsánat, most „pironkodhat”, hiszen nyolc év után az idén ősszel lecsúszott a „dobogóról”), ezzel együtt Roger király sikereinek kulcsa nem a technikai tudásban, hanem az egyéniségében, mentális erejében rejlik.

Erről alaposan meggyőződhetünk a kötet böngészésekor, hiszen lépésről lépésre figyelemmel követhetjük a főhős változásait, fejlődését, profivá válását, az évtizedes harcot a csúcs meghódítására, s hogy a trónra ülve saját mércéjéhez méltón tudjon uralkodni. Olyan alapelvek mezsgyéjén halad előre, melyeket a világ bármely országában, bármilyen munkakörben magunk is büszkén vállalhatunk: tisztesség, becsületesség, szerénység, hűség. Federer gazdag és híres lett, ám ettől még rendes ember tudott maradni...

Egyedül nem lett volna képes a nagy álom megvalósítására. Nagy szerencséje, hogy környezete segítette, és nem hátráltatta. Tessék csak kimenni némely itthoni gyerekversenyre, s rövid szemlélődés is meggyőzi az embert arról: nem elég a jó kéz és a szándék... A kellő szellemi infrastruktúra, a megfelelő közeg nélkül mit sem ér a tálentum. Van még mit tanulnunk szülői viselkedést, edzői elhivatottságot, versenyzői alázatot, türelmet, megértést, üzleti etikát, felelősségérzetet illetően.

A Federer-könyv ezért lehet kötelező olvasmány a sportpályák környékén megfordulóknak, s tágabb értelemben azoknak is, akik a privát életükben nem csupán verbális sikereket akarnak elérni, de hajlandók tenni is valamit céljaik megvalósításáért.