A szörnyű baleset még egy nappal később is vezető téma volt a médiában, míg a sportág már-már felülmúlhatatlan klasszisa, a nyilatkozatra a történtek óta nem hajlandó Rossi egy internetes közösségi portálon osztotta meg érzéseit. „Ő olyan volt nekem, mintha az öcsém lett volna. Amilyen kemény volt a pályán, olyan kedves az életben. Még mindig nem hiszem el, nagyon hiányozni fog” – írta jó barátjáról a Doktorként emlegetett, kilencszeres világbajnok.

Andrea Dovizioso, a szerencsétlenül járt pilóta versenyző és honfitársa is megrendülten beszélt: „A veszély mindig ott leselkedik ránk. Marcóval gyerekkorunk óta együtt motoroztunk; a maximumra törekedett, sokszor szenvedett balesetet, de soha nem sérült meg súlyosan, sérthetetlennek látszott.”

Gianni Petrucci, az Olasz Olimpiai Bizottság vezetője elnöksége legszomorúbb napjának nevezte az október huszonharmadikait. „Az lehetetlenség, hogy valaki huszonnégy évesen meghaljon egy versenyért, egy győzelemért. Láttam a fájdalmat és a szenvedést az édesapján, aki ott volt mellette... Felfoghatatlan, ami történt, egész Olaszország gyászol.”

Tizennyolc év, öt halott

Az utóbbi két évtizedben Simoncelli a gyorsasági motorsport ötödik áldozata. A japán Vakai Nobujuki 1993-ban Jerezben, a brit Simon Prior egy évvel később Hockenheimben, a szintén japán Kato Dajdzsiro 2003-ban Szuzukában, míg honfitársa, Tomizava Soja tavaly Misanóban vesztette életét a pályán.