Mert hát csak a nevében lesz FTC–Újpest, és igazság szerint mindkét együttesnek szakítania kellene az eredeti márkával, ugyanúgy, ahogyan a pályán ez már réges-rég sikerült. Helyesebb volna, mondjuk, IX. kerületi Egyletet vagy Megyeri Kört alkalmazni, elvégre a hajdani nagy klubok mai kiadásainak talán csak jogilag van közük a régiekhez. Egyébként minden tekintetben – a klubvezetést, a szellemet, a futballt illetően egyaránt – csúfot űznek abból, ami valójában az Újpest és a Ferencváros (volt).

Az már csak savanyú hab a tortán, hogy napjaink szánalmasan gyenge NB I-es mezőnyében mindkét garnitúrát a másodosztály fenyegeti, hiszen a tizenkét fordulóban tizenegy pontot szerző lilák a tizenharmadik, míg a nyolcpontos zöldek a tizenötödik (kieső) helyen állnak. Nagy szerencse az Üllői és a Megyeri úton, hogy van egy hárompontos ZTE is... Ám a tabellával sem sokan foglalkoznak, miként a többség a játékosokat sem ismeri: ha tíz járókelőt megállítanánk az utcán, nyolc-kilenc közülük nagy valószínűséggel nem tudná felmondani a jelenlegi csapatok öszszeállítását. A valamikori bálványok névsorát persze fejből fújta mindenki – nem egy családban még a nagymamák is –, de ne tegyünk összehasonlításokat, ha szinte egyetlen olyan szegmens sincs, amelyben folytonosság létezik.

Azért most is akadnak, akik derbinek mondják a találkozót.

Miről beszélnek?