Mini Eb, maxi profit?
A Sport Bild úgy értesült: az UEFA mini Eb-t rendezne a 2016-os franciaországi vetélkedő kvalifikációs szakaszának lezárulta után a házigazda és a csoportgyőztesek részvételével. Angol lapinformációk szerint a Premier Liga kvázi függetlenítéséről gondolkodnak a szigetországban: a bajnokság NFL-rendszerben, kiesők és feljutók nélkül működne. A két, a megvalósítástól még távol lévő forgatókönyv valójában a pénzről szól.
Az európai futballszervezet azért ötletel élénken, mert az első, huszonnégy együttest fölvonultató kontinenstorna selejtezős etapja lényegében értékét veszti. Ha San Marinót, Andorrát, Máltát, Liechtensteint, Luxemburgot vagy Kazahsztánt nem tekintjük – és miért tekintenénk? – potenciális továbbjutónak, akkor minden második európai garnitúra kijut a viadalra. E feltételek mellett nincs az az angol, holland, német, olasz, spanyol, de még svéd B válogatott sem, amelyet ne sorolhatnánk automatikusan az Eb-részvevők közé. A kvalifikációs meccsek feszültsége elvész: meglepetés kizárva. Talán még az Eb csoporttalálkozói is kevéssé kerülnek fókuszba: egy Észtország–Örményország vagy egy Litvánia–Ukrajna mérkőzés aligha hozza lázba a kontinens közönségét, nem szólva a tengeren túli tévénézőkről.
Az UEFA helyzetét tovább nehezíti az Európai Bíróság friss döntése. Amint arról a Népszabadság részletesen beszámolt, egy brit kocsmárosnő pert nyert a Premier Liga ellen, s az uniós ítélkező szervezet kimondta: a közösségi direktívákkal ellentétes a közvetítési jogok országonkénti értékesítése, mert e gyakorlat korlátozza a szolgáltatások szabad áramlásának elvét. Ennek nyomán megjósolni sem lehet, hogy a verdikt milyen mértékben és formában alakítja át a kontinens sporttelevíziózásának piacát, valamint a sportvállalkozások üzleti modelljét. Annyi azonban biztos: az UEFA egyetlen célja a veszteség minimalizálása: a szervezet prémiumtermékei, így a Bajnokok Ligája és az Európa-bajnokság főként e kontinensen találja meg célközönségét, csakhogy a bírósági határozat miatt éppen itt válik fokozottan nehézzé a profit maximalizálása. A Premier Liga – Ázsiából származó rendkívüli bevételeimiatt – jobb helyzetben van, de még az angolok is szeretnék növelni a liga globális népszerűségét. Ennek érdekében azonban emelniük kellene a csúcsfutballra képes együttesek számát, mert a Manchester City–Swansea vagy a Chelsea–Wigan találkozó nem feltétlenül versenyképes áru, a Norwich City–Sunderland meg széles körben eladhatatlan.
Ezért vetődött fel az NFL-minta alkalmazása. Az erőviszonyok kiegyensúlyozottabbá válnának, még több klasszis érkezhetne a bajnokságba, néhány meccset új piacokra vihetnének, miként az amerikaifutball-csapatok is fellépnek a Wembley-ben, s akár a világ legjobb játékvezetőit is szerződtethetnék. A csúcstermék üzleti célú fejlesztésére megannyi terv készült, ezek megvalósításának csupán a sport szelleme szab gátat. A vállalkozások márkaépítése és üzletpolitikája ugyanis sok helyen a tradíciókkal, értékekkel, szellemiséggel kapcsolatos „korlátokba” ütközik.
Éppen ezért érkezett válaszúthoz az UEFA és a Premier Liga.
A futball a szórakoztatóipari versenyben a filmekkel, a kalandparkokkal, az amerikaifutballal, a színházakkal, a diszkóval, a zenészekkel rivalizál. Ám a termék fejlesztését – a vetélytársakkal ellentétben – gátolják a hagyományok. Pedig az világos: középszerű áruval kisebb haszon érhető el. Jól illusztrálja ezt az Európa Liga, a második számú klubsorozat: az abban szereplő együttesek drukkerein kívül vajon hány nézőt hozott lázba tegnap este a Stoke City–Maccabi Tel-Aviv vagy az FC Bruges–Birmingham meccs? A pontos választ nem tudjuk, de azt igen: nem eleget.
A mini Európa-bajnokság megrendezése és a Premier Liga fran chiserendszerű átalakítása nem szolgálna mást, mint a termék tökéletesítését. Vagyis az üzletet.
Már csak az arra illetékes elöljáróknak kell eldönteniük, hogy ez-e az elsődleges cél.
