A brit kormány nevében nyilatkozó sportügyi államtitkár igyekezett „fényezni” a történteket, s a pozitívumokra helyezni a hangsúlyt. Hugh Robertson a legfontosabbnak a bizonytalanságmegszűnését tartja. Az után ugyanis, hogy ez év februárjában az OPLC az akkor még a Premier Ligában, kiesése óta a Championshipben játszó West Ham pályázatát tartotta a legalkalmasabbnak, mind a két rivális klub, a Tottenham és a Leyton Orient is pereskedésbe kezdett. Az ügy egy névtelen bejelentő révén eljutott az Európai Bizottságig, amely hivatalosan is kifogásolta, hogy a West Ham az illetékes newhami önkormányzat 40 millió fontos anyagi támogatásával venné meg a stadiont, ami állami segítséggel ér fel.

A következő lépésben az olim piai örökséget gondozó testület újabb tendert ír ki, ezúttal már a pálya bérbeadására. A jelenleg 80 ezer nézőt befogadó létesítmény átalakítási költségei – az új elképzelésben 60 ezres stadion szerepel – az államra várnak. Pályázat dönt a stadion bérlőjéről, akinek tiszteletben kell tartania a kettős hasznosítás kötelezettségét, vagyis azt, hogy az Olimpiai stadionnak – futballmeccseken kívül – atlétikai versenyeknek is helyet kell adnia. A futópálya megőrzésének ígérete fontos szempont lehet, amikor a Nemzetközi Atlétikai Szövetség ez év novemberében a 2017-es világbajnokság helyszínéről dönt. A szervezet küldötteinek minapi londoni látogatását beárnyékolták a stadion jövőjével kapcsolatos jogi viták. A bérleti díj évi mintegy kétmillió font lehet. Amint erre a West Ham menedzsmentje utalt, a klub változatlanul érdeklődik a stadion működtetése iránt, sőt az új feltételek anyagilag sokkal előnyösebbnek tetszenek a számára.

Az olimpiai hagyatékot védő grémium nem várhat sokáig a végső döntéssel, mert ahhoz, hogy az átépítésimunkák az olimpiai játékokat követően azonnal megkezdődhessenek, 2012 márciusára be kell nyújtani az építési engedély megszerzéséhez szükséges terveket, 2014-ben pedig a stadionnak már ismét fogadnia kellene a futball és az atlétika rajongóit.