A pályázat kétlépcsős. Legalábbis különös, hogy a Magyar Vízilabda Szövetség, valamint a háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezső által létrehozott Nemzeti Vízilabda Akadémia és Multifunkcionális Sportközpont Alapítvány magánál az MVLSZ-nél „kilincsel” az építési munkálatok 14,350 milliárdos költségeiért, míg a szövetség a Nemzeti Sport Intézettől várja a tervezésre szánt 250 millió forintos összeg jóváhagyását. Amint azt Martin György elnök a Népszabadság érdeklődésére elmondta: vannak kételyeik afelől, hogy saját alapítványa beadványát helyes-e a szövetségnek elbírálnia, s ebbéli aggályukat meg is fogalmazták az illetékes hatóságnak. (Reakció még nincs.)

Ez még nem a luxus kategória: az FTC népligeti uszodája

A tervek a legkevésbé sem szerények. Az elképzelés szerint a centrumban helyet kapna egy 4500 néző fogadására alkalmas ötvenméteres fedett, egy hasonló paraméterű nyitott uszoda, valamint legalább három tanmedence. A komplexumhoz tartozna egy kétszáz-háromszáz személynek szállást nyújtó sportkollégium, míg a magasabb igényeket támasztók számára ott lenne a káposztásmegyeri szomszédban már működő négycsillagos hotel. „S ez még nem minden – teszi hozzá Martin –, a fedett létesítményt ugyanis a medence beborításával órák alatt csarnokká lehetne alakítani, így kézi- és kosárlabda-mérkőzéseknek is otthont adhatna.”

Ami a beruházás pénzügyi konstrukcióját illeti: akad még bizonytalanság. A friss jogszabály értelmében az említett, bő 14 milliárdos építési költségek hetven százalékát fedezheti a sportszervezet a befolyó társasági adóból, a maradék harminc százalékot (jelen esetben hozzávetőleg 4,5 milliárdot) önerőből kell előteremtenie. Erre az összegre keres befektetőt a szövetség: amint az elnök elmondta, bízik benne, hogy az üzemeltetés – s ennek nyomán az üzletszerű működtetés – lehetősége felkelti a legtehetősebb hazai cégek érdeklődését. Amennyiben mégsem, úgy a központ alighanem külföldi érdekeltség kezébe kerülne. „Az önerőt fedező cég, úgymond, mindent visz, s mivel a számítások szerint nyolc-tíz év alatt megtérülhet a beruházás, a hosszú távú gazdasági érdekeket szem előtt tartó vállalkozásoknak megérné a befektetés” – jegyezte meg Martin.

A teljes képhez tartozik: ha úgy is alakul, hogy végül a szövetség maga dönthet saját alapítványa pályázatának sorsáról, az állami „fék” még megállíthatja a folyamatot, hiszen a vonatkozó rendelkezés szerint az ötszázmillió forintot meghaladó igények esetében az adópolitikáért, valamint a sportpolitikáért felelős miniszter (Matolcsy György, illetve Réthelyi Miklós) beleegyezése is szükséges. Megkérdeztük az elnököt, nem tart-e attól, hogy elutasítják igényüket, hiszen sem a jelenlegi pénzügyi környezet, sem az a tény nem kedvez a sportágban mindeddig példátlan volumenű projektnek, hogy az eredetileg kalkulált húszmilliárd forintnál legalább háromszor nagyobb összegre pályáztak a sportszervezetek a társaságiadótörvény kapcsán. „Nem számolunk ilyesmivel, mert negyven éve várunk arra, hogy végre méltó otthona legyen a sportágnak. Úgy gondolom, jók az esélyeink” – felelte.

Noha életszerűtlen lenne, hogy „partizánakcióba” kezdtek a pólósok, az iránt is érdeklődtünk a sportági elnöknél: puhatolóztak-e már a politika színterén, a döntéshozók körében a nagyszabású elképzelés fogadtatását illetően?

A válasz: „Természetesen igen, és nem alosztályvezetői szinten.”