Valami bűzlött Dániában
Erre mondják: kemény szavak...
Nincs mit szépíteni a dolgon, elfogadhatatlan teljesítményt nyújtott a csapat. A sportban benne van, hogy olykor nem megy a játék, azt viszont nehéz megemészteni, ha két-három ember kivételével az egész társaságra a kapkodás, az ész nélküli produkció a jellemző, miközben taktikai hibát újabb és újabb követ. Korábban is akadtak gyengébb időszakaink egy-egy meccsen, de azokon rendszerint profik módjára túljutottunk. Most egy pillanatig sem éreztem, hogy reménykedhetünk a feltámadásban.
Ha egy szóban kellene összefoglalni a történteket, a koncentrációhiány megfelelő kifejezés volna?
Én inkább a felületességet választanám. Csak egyetlen példa: tizenkét, a hatos vonalról eleresztett lövésünk tévesztett célt. Ezen a szinten ez megengedhetetlen. Teljesen összezavarodott, ijedt társaság benyomását keltettük, miközben a csapatmunka helyett az egyénieskedés dominált.
Ráadásul Löke sem brillírozott...
Heidi – Pálinger és Orbán mellett – még úgy-ahogy megfelelő teljesítményt nyújtott, de sokra nem mentünk vele sem, mert hiába rántották le beállósunkat többször is, a bírók nem ítéltek semmit.
Az elmúlt hetekben mást sem lehetett hallani, olvasni: a Győr a BL-sorozat toronymagas favoritja. Lehet, hogy a teher alatt mégsem nő a pálma?
Nem hiszem, hogy ez lett volna az oka a silány játéknak. Vagy ha igen, az nagy baj, mert egy ilyen szintű alakulatnak, mint a miénk, el kell, el kellene tudnia viselni a nyomást. Kétségtelen, hogy az idén a játékosállomány további erősödésével már nem a négy közé, hanem a döntőbe jutást tűztük ki célul, ám ez rendjén van, mi több: én magam is azon voltam, hogy igenis nevesítsük, mit akarunk elérni. Azt viszont nehezen tudom elfogadni, hogy a kívülről a pályára bekiabálók jó előre kijelentik, hogy a BL-győzelmen kívül minden más eredmény kudarc.
Amennyiben kilép a saját cipőjéből, s egy másikba bújik bele, ki meri-e jelenteni, hogy az „anyagerősséget” tekintve a Győr a mezőny legjobbja?
Egy felelősen gondolkodó szakember legföljebb annyit jelenthet ki, hogy a Győr a legjobb csapatok egyike. Ezúton is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a miénken kívül jelenleg további tizenöt együttes álma a kupa elhódítása, s ezek közül legalább három-négy hozzánk hasonlóan különlegesen jó esélyekkel veszi célba a trófeát.
Nyugtassa meg a szurkolókat: a dániai vereség miatt még nincs pánikhangulat, ugye?
Persze, hogy nincs. Annyi történt csupán, hogy valamelyest megnehezítettük a további dolgunkat, s több hasonló hibát aligha követhetünk el. A hét végén a francia Metzet fogadjuk, aztán az osztrák Hypónál vendégeskedünk: biztos vagyok benne, ha megnyerjük ezt a két meccset, éppúgy helyreáll a mi lelkivilágunk, mint a drukkereinké.
Maszek vélemény: akár büszkeséggel is eltöltheti a klubot, hogy kézilabdaberkekben nagyjából úgy fogadták a Győr kudarcát, ahogyan a futballvilágban fogadnák a Barcelona fiaskóját...
Természetesen tudom, hogy a fókuszba kerültünk, mégis úgy vagyok vele: jobb volt csendben nyerni, mint most, csinnadratta közepette kikapni.
