„Nulla százalékot” – felelte a négyszer a világ legjobbjának választott Puhl, amikor arról érdeklődtünk,  mennyi esélyt lát romániai szerepvállalására; a bíráskodás korábbi extraklasszisa még csak nem is hallott arról, hogy a lehetséges „igazolások” között emlegetik. Ugyanakkor elmondta: nem állna példa nélkül, ha külföldi szakember vállalna szerepet egy ország játékvezetői bizottságának irányításában. Hozzátette: Magyarországon Vágner László hatáskörébe tartozik a küldés, amely „egyenesben”, a pillanatnyi forma, a mérkőzés nehézségi foka, valamint a pályára lépő csapatok tekintetbevételével történik.

Léteznek ettől eltérő megoldások: Olaszországban például a sorsolásos modellel kísérleteztek. Az illetékesek kalapba tették a találkozóra esélyes bírók nevét, s kihúztak egy cetlit, így elkerülték a „szándékos” bíródelegálás gyanúját. Nem is meglepő, hogy ilyen megoldásokhoz kell folyamodni a „tiszta játékért”, ha figyelembe vesszük: az illegális fogadások évente hozzávetőleg 140 milliárd dollárnak megfelelő pénzt mozgatnak meg a világon. Legalábbis ez hangzott el a Magyar Sportújságírók Szövetségének tegnapi budapesti szimpóziumán. Az előadó szakértők szerint a kormányzati beavatkozás a legfontosabb feltétele az illegális fogadások elleni küzdelemnek. Antonio Costanzo, az Európai Sportbiztonsági Szövetség tanácstagja kiemelte: csupán a szabályozott piaccal szoríthatók vissza a csalók. Elmondta: a német bundabotrány kapcsán kiderült, hogy az érintettek azért mentek az ázsiai piacra, mert az gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, így a lebukás veszélye is jóval kisebb.

Azaz: ha a tét kicsi, akkor a csalók nagyban is mernek játszani.