Antal Péter sem kis időt töltött Angyalföldön. Nem csak azért, mert a Petneházy utcában született: több mint negyven évet „nyomott le” a Vasasnál. Még a népligeti pályán igazolták le 1959-ben, s a tizenegy éves kölyökből 1968-ban tizenkilenc esztendős felnőtt lett: az MTK elleni bajnokin (Fáy utca, 20 000 néző) bemutatkozott az első csapatban. Bakos sérült volt, Illovszky Rudolf pedig Ihásszal játszatott jobbhátvédet, míg Fistert viszszavitte balbekknek. Így kerülhetett Fister eredeti posztjára Antal (meg a szintén hiányzó Molnár helyére Radics). A Vasas 2-0-ra nyert, az újonc pedig ámult, milyen csapatban játszhat: Varga – Ihász, Mészöly, Fister –Mathesz, Menczel – Radics, Puskás, Farkas, Antal, Korsós...

Majd hetvenegy júniusában egyenlítő gólt ért el a feledhetetlen kapáslövéssel vezetést szerző Tichy Lajos bajnoki búcsúmeccsén (Honvéd–Vasas 1-1), aztán decemberben feleségül vette Marikát – a két tanú Farkas János és Mészöly Kálmán volt... –, s kiválasztottjával máig él a házassága, nem úgy, mint a Vasassal.

Pedig a piros-kékektől sem akart elválni. Az utóbbi másfél évtizedben az angyalföldi labdarúgók technikai vezetőjeként dolgozott, és szerződésének lejárta előtt bement a szekció február óta regnáló vezérkarának képviselőjéhez, hogy annak rendje és módja szerint tárgyaljon a folytatásról. Azt a rideg és fölényes választ kapta: „Majd a jövő héten megmondjuk, kellesz-e vagy sem.” Abban a pillanatban tudta, itt tovább nem marad, jóllehet a Vasas-pályára hazajárt, függetlenül attól, hogy hetvenhat óta az újpesti stadion szomszédságában lakik. Neki mindig a Fáy utca volt igazán közel...

Ez azonban ma nem szempont a klub úgynevezett futballrészlegében. Amíg például Tatabányán visszahívják a régieket, Szabótól Csapóig, Kiprichtől Vinczéig, addig Angyalföldön eltávolítják őket. Akadt olyan futballista a piros-kékek korábbi nagyjai közül, aki körbetelefonálta hajdani csapattársait, hogy ne menjenek ki a Vasas meccsére –nem kellett bojkottot szervezni: úgysem mentek volna –, egy másik pedig visszaküldte éves belépőjét a klubnak, mert meghívták a Népstadionban tartott Vasas–FTC-re, ám az őrző-védők listájáról lemaradt a neve, így fogta magát, és hazaballagott.

Antalt súlyosabb sérelem érte. „Engem így életemben nem bántottak meg – mondja. – Éreztem ugyan, hogy valami nem stimmel, de azzal hessegettem el a rossz gondolatokat, hogy soha semmi panasz nem merült fel a munkámmal kapcsolatban. Most sem tudom, miben ártottam: talán túlságosan szerettem a Vasast...”

Most majd hátrányos helyzetű gyerekeket tanít futballozni a volt Láng-sporttelepen, és – ha minden igaz – mérkőzésellenőrként járja a pályákat. Az utóbbi minőségében nyilván a Fáy utcába is ki kell látogatnia.

Egyszerre lesz ismerős és idegen a környezet...