Játszd újra, Rafa?
A férfiaknál Djokovics és Federer szinte lemásolta a tavalyi elődöntős produkciót,s Nadal most abban reménykedik, hogy a Játszd újra, Rafa! szellemé ben folytatódik a sorozat, ami azt jelentené, hogy a hétfői (magyar idő szerint este tízkor kezdődő) fináléban az egy évvel ezelőttihez hasonlóan újból legyőzi szerb kihívóját. Kilenc esztendeje fordult elő utoljára, hogy a US Open elődöntőjébe a torna legjobb négy játékosa jutott – az idén nem volt nagy kunszt ezt megjósolni, hiszen a három zseni (Djokovics, Nadal és Federer) mellett az árnyékból régóta előrelépni szándékozó Murray került a négyes finisbe. A szívós skót erre akár igen büszke is lehet, hiszen a modern tenisz történeté ben kevesen mondhatják el magukról, hogy egy adott esztendő mind a négy Grand Slam-tornáján a döntő előszobájába értek (az 1968 óta íródó profi világban a fenti urak mellett csupán az ausztrál Laver és Roche, valamint a cseh-amerikai Lendl ért el hasonló bravúrt). Ezzel együtt Murray ismét elbukott a nagy lehetőség kapujában, s immár teljes energiáival a pénteken Glasgow-ban kezdődő brit–magyar Davis Kupa-mérkőzésre koncentrálhat. A címvédő Nadal ugyanis a papírformának megfelelően legyőzte őt (6:4, 6:2, 3:6, 6:2).
Szuperszombatnakhirdették a rendezők az eső miatt felborult műsorrend e napját, hiszen e mérkőzés mellett még két női elődöntőt is programba illesztettek, s csemegének ott volt a Djokovics–Federer rangadó, amely újabb emlékezetes csatát ígért a két gigász összecsapásainak történetében. Az idén tavasszal a svájci állította meg az akkor már 43 meccs óta veretlen Djoko menetelését, s nyert ellene a Roland Garros elődöntőjében. Egy éve viszont a szerb volt a jobb: a US Open fináléjába jutásért ötjátszmás thrillerben győzte le Federert úgy, hogy a volt világelsőnek a döntő szettben 5:3-as állásnál két meccslabdája is volt. Most is eljutottak idáig, megspékelve azzal, hogy Federer ezúttal nem fogadóként került labdányi közelségre a döntőhöz, hanem ő szerválhatott a meccsnyerésért. A 40:15-ös előnyt azonban nem tudta győzelemre váltani, a szerb „csukott szemmel” bődületes tenyerest ütött, aztán ismét kockáztatott, s 40:40 után már látszott, ez megtörte az addig rezzenéstelen arccal játszó Federert. A következő 16 labdamenetből 13-at Djokovics nyert, s 6:7, 4:6, 6:3, 6:2, 7:5-re győzött. A tavalyi esztendő után tehát a hétfőn este esedékes idei fináléban is Nadal és Djokovics csatázhat a US Open bajnoki címéért.
Sokáig elemezhetjük még a statisztikákat és a nyilatkozatokat, ám minden arról szól: a csaknem négyórás harc végén hajszálnyi különbség, egyetlen villanás döntött. Djoko hazardírozott, s bejött neki. Ami a „szakmát” illeti: a győztes 8, a vesztes 11 ászt jegyzett, első adogatásaik százaléka is hasonló volt (61, illetve 59), miként a pontbefejező nyertes ütések száma ugyancsak (48, illetve 49). Az egyetlen terület, ahol a 16-szoros Grand Slam-bajnok egyértel műen gyengébbnek bizonyult: a ki nem kényszerített hibák esetében Federer nevemellett 59, Djokovicsnál 35 rossz ütés áll.
„Nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene, kétségtelen, hogy nem jó dolog ilyen helyzetből veszíteni, de ha feltétlenül okot keresek, akkor csak magamat hibáztathatom” – mondta Federer, aki kalapot emelt vetélytársa előtt, s hozzátette, hogy a végjátékban valóban nem teljesített jól, egyébként azonban nincs szégyenkeznivalója. –Erről szól a sport, ezért szép ez a játék, mert az utolsó pillanatig van esély, az utolsó pillanatig érdemes küzdeni. Ezért imádjuk mindannyian a teniszt, hiszen tudjuk, nem számít, mennyi az állás, hiszünk abban, hogy meg tudjuk fordítani. Most nem nekem sikerült ez, de keményen dolgozom azért, hogy a következő meccsünkön másképp legyen. Persze, hogy volt már sikeresebb évadom, de nem lehet mindig mindent megnyerni. Van még két versenyem az idén, s ott az ausztráliai Davis Kupa-meccsünk. Akad tehát feladatom. Januárban győzni megyek Melbourne nagy versenyére. Régen nem éreztem magam ennyire jól, és ez biztató – hallottuk az elődöntő vesztesének (egyáltalán nem pesszimistán csengő) szavait.
A női viadal vesztesei sem szomorkodtak sokat. A német Angelique Kerber azért nem, mert a WTA-rangsor 92. helyezettjeként előzetesen aligha gondolt elődöntős szereplésre, arra pedig végképp nem, hogy még ott is szettet tud majd nyerni (a 9. kiemelt ausztrál Stosur 6:3, 2:6, 6:2-vel lépett a fináléba). A másik meccs búcsúzója felemás érzésekkel gratulált legyőzőjének, elvégre a világelső veresége mindig meglepetés, lélekben azonban valószínűleg Caroline Wozniacki is tisztában volt azzal, Serena Williams ellen nincs sok esélye. Így is történt: a háromszoros US Open-győztes amerikai a hazai publikum örömére újabb vetélytársát is letakarította a pályáról, akkor szerzett pontot, amikor akart, és sima 6:2, 6:4-es győzelemmel lépett a fináléba.
Mire e sorok az olvasó kezébe kerülnek, már tudjuk, hogy a magyar idő szerint hétfőn hajnalban zárult női döntőben a néhány napmúlva 30. születésnapját ünneplő Serena megszerezte-e pályafutása 14. Grand Slam-elsőségét, ami egyben karrierje 40. egyéni WTA-tornagyőzelme lenne.
