Jamaica ebben a számban harmadszor iratkozott fel a rekordlistára, a 4×100-on tizenöt olimpiai és nyolc világbajnoki aranyat szerző Egyesült Államok stafétái összesen tizenhatszor szárnyalták túl az aktuális csúcsot.

Bolt és társasága most, a 4×100 jövőre ünnepel: a legendás szám a londoni ötkarikás játékokon lesz százéves. Első hivatalos világversenyét 1912-ben, a stockholmi olimpián a németek nyerték (42,3), és a továbbiakban is ők maradtak az amerikaiak legnagyobb ellenfelei. Aztán az USA futói fokozatosan átvették a vezető szerepet (bár a „nyugatnémet” Armin Hary és három társa megtréfálta őket a római olimpián): a tengerentúliak 1932 és 1964 között hatszor javítottak világcsúcsot. Negyven másodperc alá 1936-ban, 39 alá 1967-ben szorították az eredményt.

A sokáig mindenekelőtt Bob Marley-ról ismert Jamaica atlétái először az 1968-as mexikói olimpián vették fel a versenyt a „nagy testvérrel”, sőt az Errol Stewart, Michael Fray, Clifton Forbes, Lennox Miller kvartett az előfutamok során kétszer is világrekordot ért el. Ám végül az „amcsik” futottak be... A döntőben a Charlie Greene, Mel Pender, Ronnie Smith, Jim Hines négyes helyreállította a rendet, és visszavette a világcsúcsot (38,24).

Az amerikai hegemónia később tört meg, sőt: egy bizonyos Frederick Carlton Lewis – röviden: Carl Lewis – berobbanása még nagyobb fölényt eredményezett. Az „alabamai expressz” karrierje 1979-ben kezdődött, és a „gyorsvonat” négy évvel később, az első atlétikai vb-n már tagja volt annak a „szerelvénynek”, amely a világon először tette meg 38 másodpercen belül a 4×100 métert (37,86). Egy évvel később, a Los Angeles-i olimpián tovább javított az újból aranyérmes amerikai váltó (melyben az összesen kilenc ötkarikás- és nyolc vb-aranyat szerző Lewis, valamint a szintén nem különösebben lassú Calvin Smith Helsinkiben és L. A.-ben is szerepelt).

Hogy Lewis mennyire megelőzte a korát, arra jellemző: azt a világcsúcsot (37,40), amelyet az 1992-es barcelonai játékokon ért el a Michael Marsh, Leroy Burrell, Dennis Mitchell, Lewis négyes, csak tizenhat évvel később, Pekingben tudta felülmúlni a Bolt & Co. (37,10).

Jamaica jelenkori emblémái Teguban sem bicegtek, és ha a karibi négyes (ötös) tagjainak életkorát nézzük – Frater (és Powell) 28, Carter és Bolt egyaránt 25, Blake 22 éves –, biztosak lehetünk benne: sokszor száguld még a karibi „TGV”.

Hogy a világcsúcs meddig él, s hogy a kvartetté marad-e? Azt csupán a megbízható (idő)jósok tudják; már, ha vannak ilyenek...