Furcsa, már-már megrázó történet borzolja hosszú hetek óta a hazai tornasport hangulatát: a szombathelyiek húszéves, Európa-bajnoki nyolcadik helyezett versenyzője, Csillag Tünde bejelentette, hogy nem vesz részt az októberi olimpiai kvalifikációs vb-n, mert azt a nukleáris katasztrófa sújtotta Japánban rendezik, s ő félti az egészségét. Hasonlóképpen döntött a sportoló két edzője, Vizer Erzsébet és Rácz Gábor is, minek nyomán a Magyar Torna Szövetség fegyelmi bizottsága a jövő év augusztus 31-éig valamennyiüket eltiltotta azoktól a külföldi versenyektől, amelyekre a szövetség nevezi a sportolókat. Az érintettek – a hatályos rendelkezések értelmében – nem juthatnak hozzá sportösztöndíjukhoz sem. A három sportember megfellebbezte a fegyelmi bizottsági határozatot, s most a másodfokon eljáró sportági elnökség „ítéletére” vár.

Magyar Zoltán, a szövetség első embere, a korábbi kétszeres olimpiai bajnok nagy levegőt vesz, mielőtt árnyalni kezdi a szikár tényeket.

– A legmegdöbbentőbb az egészben az, hogy a világon Csillag az egyetlen versenyző, aki a japán és a nemzetközi szövetség, az ázsiai ország sportminisztériuma, valamint a NOB hivatalos állásfoglalását sem fogadja el. Friss információim szerint kétszáznyolcvannyolc férfi és kétszáznegyvennyolc női sportoló indul a tokiói vb-n, ami rekordlétszám. Számomra fölfoghatatlan, hogy mindezek fényében akad valaki, aki az egészsége védelmére hivatkozva nemet mond a részvételre, s ezzel súlyos veszélybe sodorja honfitársai olimpiai részvételét is.

Az elnök úgy fogalmaz, nem csodálkozik azon, hogy a lemondó nyilatkozat megtétele óta Csillag Tündével szóba sem áll a többi sportoló, „hiszen cserbenhagyta őket”.

– Egyébként pedig az a véleményem: ezzel az erővel már most jelentse ki azt is, hogy nem kíván részt venni az öt év múlva esedékes riói olimpián sem, mert azt a világ legbűnösebbnek tartott városában rendezik.

Magyar, általa fontosnak mondott adalékként hozzáteszi: „Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Tünde saját fejében született meg az elhatározás. Aki ismeri trénereinek a szövetséghez fűződő, hosszú esztendők óta kizárólag az ellenségeskedésre épülő viszonyát, azt egyáltalán nem lepik meg a történtek.”

– Ami a sportoló és a szövetség közötti szerződést illeti: mivel fegyelmi eljárás indult, a vonatkozó rendelkezés értelmében a MOB jogszerűen függesztette fel a sportösztöndíjak folyósítását – magyarázza dr. Csizmadia Attila, a szombathelyiek ügyvédje. – Ugyanakkor elfogadhatatlan számunkra a fegyelmi eljárás, mert magától értetődő: a versenyző és a két edző méltányolható módon indokolta távolmaradását. Az egészség megőrzéséhez való jogot az alkotmány rögzíti, ezt nem írhatja felül semmiféle sportszövetségi verdikt. Ráadásul világosan kitetszik: Tünde rendkívüli bátorsággal mert nemet mondani annak tudatában is, hogy ezzel megfosztja magát az esetleges világbajnoki sikertől.

A Rácz, Vizer edzőházaspár megerősíti a jogi képviselő szavait, mondván: „Húszévesen a lányok már szülnek, tehát senki ne áltassa magát azzal, hogy bárki is befolyásolni tudja őket.” Amikor visszakérdezek, vajon életszerű-e önálló véleményről beszélni, amikor a tornász-világbajnokság több száz leendő részvevője közül mindössze három akad, aki tart a sugárveszélytől, s ez a három ugyanabban a magyar városban lakik, ugyanabban az edzőteremben éli életét, Vizer Erzsébet így reagál: „Lehet, hogy a többieket meg sem kérdezték, akarnak-e utazni. Mint ahogyan nálunk is csupán a női szakágtól kértek nyilatkozatot, s úgy tudjuk, a férfi versenyzőktől nem.” Rácz Gábor megjegyzi, a NOB szakvéleményét még senki nem mutatta meg nekik, azt ellenben tudják: a tudósok a csernobili katasztrófához hasonlítják a fukusimait, „márpedig Ukrajnában négyszáz kilométeres körzetben kiköltöztettek mindenkit, Tokió pedig mind össze kétszázharmincnyolc kilométerre fekszik a gócponttól”.

A főszereplő Csillag Tünde halkan, kimérten mondja: „Senki nem próbált meggyőzni, én magam hoztam meg a döntést.” Azt magyarázza, hogy az interneten megjelent írásokból tájékozódott a tokiói helyzetről, és ezek alapján nem volt kérdéses számára: az egészsége többet ér a sportkarrierjénél. Elmeséli azt is, hogy amióta nyilvánosságra került az elhatározása, válogatott csapattársai minden kapcsolatot megszakítottak vele, még a Facebookon sem válaszolnak neki. Bár a torna egyéni sport, ennyire magányosnak még soha nem érezte magát.

„Különös történet” – búcsúzik el Rácz Gábor, és magam sem tudok rá helyénvalóbb jelzőt. Hogy miképpen zárul, az ma még kétséges. Ami biztos: Csillag kedden is tréningezett.

Csillag Tünde még válogatottdresszben. Feje tetejére állt a világ