De hová tűnt Fábiánné Rozsnyói Katalin? Sehová, csak éppen igyekszik kerülni a nyilvánosságot. A szegedi olimpiai kvalifikációs kajak-kenu világbajnokságot „hivatalosan” közvetítő MTV riporterének első lépcsőben aztmondta: jaj, sajnos nincs rajta a magyar válogatott melegítője, márpedig anélkül nem állhat kamera elé, különben megbüntetik. Erre a szpíker hozott egy mackófölsőt, így „kénytelen” volt nyilatkozni. Ellenben a sajtót kerülte – vagy inkább a sajtó gondolta úgy, hogy Kati néni úgysem beszél semmiről?

A hatodik arany. Kovács Katalin és Kozák Danuta a 200-as győzelem után

A sportág alighanem legeredményesebb magyar edzője újra a csúcsra ért: a nagyközönség előtt ismeretlen Tóth Dániel, Kulifai Tamás páros úgy nyert férfi K–2 500 méteren, hogy azt tanítani kellene. De talán helyesebb azt mondani: Rozsnyói Katalin „nyeretett” vb-t az MTK-s duóval úgy, ahogyan azt csak ő tudja. Az utóbbi időben „számkivetettnek” tartott, „elefántcsonttoronyban” élő szakvezető, aki öt évvel ezelőtt, ugyanitt, a női részleg vezetőjeként hét aranyéremnek örülhetett, most visszatért... Na de akar-e róla beszélni?

Mondják: az utóbbi években még „házsártosabb”, gyanakvóbb lett, és képtelen megemészteni azt, hogy azokkal a versenyzőkkel, akiket – kőkemény tréningekkel – mindenféle címhez segített, még a köszönőviszony sem maradt meg.

Vajon igaz ez?

Ami bizonyos, az az, hogy az „előrántott” Tóth és Kulifai most fürdik a rivaldafényben, még akkor is, ha a kettős nem olimpiai számban aratott diadalt. „Háromszázig utaztunk, utána beleerősítettünk, és a papírformának megfelelően győztünk... Kati néni, köszönjük!” – említette egymás szavaiba kapaszkodva a páratlan páros. Személyesen is megköszönték neki, Kati néni pedig pezsgőt bontott, és jól megkínálta őket... Ezt speciel már magától Kati nénitől tudom, miután Suba Kata, a köztévé szerkesztő-riportere –aki már-már baráti viszonyban van az edzőnővel – vasárnap délelőtt azzal hívott: „Ha akarsz beszélni vele, gyere a vegyes zónához!”

Fábiánné-mondattöredékek következnek:

– Én vagyok a túlélő... Hiába löknek le a szakadékba, csak visszakapaszkodok... Nem csinálok én semmi extrát, csupán jól felkészítem a versenyzőimet, aztán automatára állítom őket... Nem, ezúttal nem találtam hibát a döntőben, de a férjem, Öcsi egyből hívott, és mondta, hogy micsoda dolog ez, a Tóth az ölében tartotta a lapátot... Talán az a titkom, hogy sose azt csinálom, amit mások csinálnak... Igen, a fiúkkal könnyebb dolgozni, ők még akkor is jönnek utánam, amikor mások már nem... Kérdezte valaki, hogy amennyire örültem a saját sikerünknek, annyira örülteme mások sikertelenségének, és én nem tudtam válaszolni... És most azt képzelje el, hogy ezek a fiúk ebben az évben nem kaptak fizetést... Illetve kaptak valamit már ciusban... Nem, nem megyek a fősodorral, nem hivatkozom olyasmikre, hogy innen meg onnan fújt a szél... Teszem a dolgom, és kész... Elégtételt nem érzek, minek kellene azt éreznem... Velem mindig csak annyi történt, hogy felkészítettem a versenyzőimet olimpiák ra, világ- és Európa-bajnokságokra, aztán nyertek és elhagytak engem... Jó öt éve, amikor a zágrábi vb után, a szegedi vb előtt azt mondtam Kovács Katalinnak és Janics Natasának, hogy itt, a Maty-éren mindketten hat számban állnak rajthoz és hat számban fognak nyerni, nem hittek nekem, és tessék... Mindig megkapom, hogy könnyű nekem, mert mindig micsoda tehetségeket sodort elém az élet, csak éppen arról nem esik szó, mennyire kemény meló valakiből többszörös bajnokot csinálni... Azt mondják rám, sarlatán vagyok, amikor én csak edző vagyok, edző... Nem vagyok annak a híve, hogy finomkodjunk a versenyzőkkel, mint teszik azt sokan... Igenis, az a jó, ha egy csoporton belül rivalizálás van, mert az edzésen átélt versenyszituáció eredménye lesz az, hogy aztán odaállhatnak a dobogó tetejére... Nem, nem megyek Londonba... Miután elhagytak, Pekingről is lemaradtam... Hogy az élet nagy hullámvasútján fönt vagyok-e vagy lent? Se fent, se lent... Valahol középen vagyok.

Hát így.

Hogy a huszonhat éves Tóthról és a huszonkét esztendős Kulifairól szólt a hét vége Szegeden, az persze nem csupán e két, a felkészülés érdekében a buliktól eltiltott versenyző teljesítményének tudható be, hanem annak is: akadt néhány „nem annyira jó” eredmény is a Maty-éren. Azt, mondjuk, lehetett sejteni, hogy az immár Csipes Ferenc vezette női csapat nem ismétli meg a 2006-os parádét – amikor a hölgyek mind a kilenc kategóriá ban győztek –, de a Kovács Katalin, Csipes Tamara páros negyedik helyét és Kozák Danuta ezüstérmét bizony komoly szájgörbülések kísérték az impozáns létesítményben. A két 500-as „bukta” hatására jellemző, hogy akadt olyan vasárnapi lap, amely „elmaradó aranyesőről” írt, noha a hét utolsó napját négy aranyéremről indította a prioritásként londoni kvótamaximalizálásra kihegyezett magyar küldöttség.

Jó, nem ennyihez van szokva a magyar.

Viszont azért most gratuláljunk azoknak, akik. Nyert például korábban a női K–4 500-as egység (benne a harmincadik vb-elsőségét ünneplő, a női örökranglistát vezető Kováccsal és a Fábiánné edzette Benedek Dalmával), miként Vajda Attila is megtette a magáét, amikor olimpiai címvédőként, szokása szerint elképesztő hajrával győzött C–1 1000 méteren. Csipes Tamarameg szépen duplázott, ami még akkor is csettintést érdemlő tett, hogy sem az 1000, sem az 5000 egyes nem ötkarikás szám. Utóbbit egyébként már vasárnap szerezte a Honvéd feltörekvő versenyzője, ráadásul mintegy alvás nélkül: a sikertelen ötszázas párosfellépésen rágta magát ágyban, párnák közt. Na igen, e távon „többnyire” a verhetetlen Kovács, Janics Natasa kettős igyekezett az utóbbi esztendőkben, csak hát utóbbi alkalmilag szülés előtt áll... Mindazonáltal azt látni, hogy egy osztrák egység – Yvonne Schuring, Viktoria Schwarz – finisel elsőként, legalábbis gyomrosként érhette a kajakvilág legfőbb szereplőit.

Miként az sem valami biztató, hogy szemmel láthatóan akad néhány „lyukas” szám. A klasszikus kategóriának számító férfi K–1 1000 méteren például a döntő sem jött össze (Dombvári Bence), de ott legalább az édesanyja révén magyar Adam van Koeverden bizonyult a legjobbnak... A K–1 500, miután immár nem olimpiai szám, kivehető a sorból, pláne, hogy ott sem a magyar kollégáról (Kugler Attiláról) szóltak a hírek, a K–4 1000 pedig... Habár a Kammerer Zoltán, Vereckei Ákos, Kucsera Gábor, Boros Gergely alkotta kvartett teljesítette az alapcélt, vagyis összehozott négy kvótát, a hetedik hely még akkor sem nevezhető előremutatónak, ha a mezőny kétségkívül erős. A hajó tagjai egyébként – konklúzióik szerint – jól mentek, csak hát az a fránya oldalszél betett, de sebaj, majd az olimpián...

Ehhez képest a két huszonhárom éves versenyző,MedveczkyErika és Sarudi Alíz által összehozott K–2 1000-es bravúrbronz után Fábiánné – hírlik – azért tolta le a vezérevezőst, mert annak, szegénynek, begörcsölt a lába.

Nem mellesleg: pénteken görcsölt a gyomor is.

Tudniillik a női K–2 1000-en győztes egységnek „sikerült” lejátszani a német himnusz már betiltott náci „strófáját” is. Az eset fölöttébb kínosan vette ki magát, még akkor is, ha Schmidt Gábor szervezőbizottsági elnök még vasárnap is megesküdött arra, hogy a németek igenis okézták a himnuszukat az előzetes egyeztetés során. Baráth Etele, a magyar szövetség elnöke, kollégájához csatlakozva, immár némileg megnyugodva közölte lapunkkal, hogy beszélt a német nagykövettel, aki „itt van, és semmi problémát nem csinált az ügyből”.

A himnuszos incidenst leszámítva, a hangulattal egyáltalán nem volt baj. Amiként azt a nézőtéri, folyamatosan kiabaló hangulatfelelős vasárnap kora délután megfogalmazta: – Innen, fentről nagyon durva a parti!

Kisvártatva a Kovács és Kozák alkotta női K–2 200-as magyar egység a hatodik aranyérmet is összehozta, ekként a tribünön eufóriában puszilgatta egymást ismerős és ismeretlen. Hogy ez sem olimpiai szám? Emiatt senki nem vágta föl az ereit, kivált, mert a szokásosnál kétségkívül halványabb női részleg összetolta a maximális hat rajtjogot. A nyolcra „gyúró” férfi kajakosok héttel kerültek beljebb, így ténylegesen csak a férfi kenusok sírhatnak, lévén, hogy egyetlen kvótát hoztak össze... Pontosabban hozott össze Vajda. De van még remény: jövő májusban tartják a „hajráversenyt”, igaz, az korántsem lesz sétaevezés.

Sírunk? Nevetünk?

Konkrétan hat arany-, egy ezüst- és három bronzérem jött össze, olimpiai összevetésben pedig két első és egy második hely a mérleg. Vagyis... Hogy is mondta Fábiánné? Se fent, se lent... Valahol középen volnának.

GYŐZTESEK

Férfiak. 5000 m. K–1: Max Hoff (német), ...9. Pauman Dániel. C–1: Mihajlo Kosman (ukrán), ...9. Varga Dávid.

1000 m. K–1: Adam van Koeverden (kanadai). K–2: Gelle Péter, Erik Vlcek (szlovák), ...6. Dombi Rudolf, Kökény Roland.

K–4: Németország, ...7. Magyarország (Kammerer Zoltán, Vereckei Ákos, Kucsera Gábor, Boros Gergely).

C–1: Vajda Attila. C–2: Tomasz Wylenzek, Stefan Holtz (német).

C–4: Fehéroroszország, ...3. Magyarország (Sáfrán Mátyás, Sáfrán Mihály, Vasbányai Henrik, Németh Szabolcs). 500 m. K–1: Marek Twardowski (lengyel), ...8. Kugler Attila. K–2: Tóth Dávid, Kulifai Tamás. C–1: Vlagyimir Fedoszenko (orosz), ...8. Korisánszky Dávid.

C–2: Liviu-Alexandru Dumitrescu-Lazar, Victor Mihalachi (Románia), ...9. Kozmann György, Korisánszky Péter. 200 m.

K–1: Piotr Siemionowski (lengyel), ...8. Molnár Péter. K–2: Arnaud Hybois, Sebastien Jouve (francia), ...7. Sík Márton, Beé István.

C–1: Valentyin Gyemjanyenko (azeri). C–2: Raimundas Labuckas, Tomas Gadeikis (litván), ...5. Horváth Gábor, Foltán László.

K–1, váltó: Spanyolország, ...8. Magyarország (Dudás Miklós, Gyertyános Gergely, Tótka Sándor, Kadler Viktor).

C–1, váltó: Oroszország, ...6. Magyarország (Bozsik Attila, Foltán, Lantos Ádám, Horváth).

Nők. 5000 m. K–1: Csipes Tamara. 1000 m. K–1: Csipes. K–2: Anne Knorr, Debora Niche (német), ...3. Medveczky Erika, Sarudi Alíz. 500 m. K–1: Nicole Reinhardt (német), 2. Kozák Danuta.

K–2: Yvonne Schuring, Viktoria Schwarz (osztrák), ...4. Csipes, Kovács Katalin. K–4: Magyarország (Szabó Gabriella, Kozák, Kovács, Benedek Dalma).

C–2: Laurence Vincent-Lapointe, Mallorie Nicholson (kanadai), ...3. Takács Kincső, Baravics Gyöngyvér. 200 m. K–1: Lisa Carrington (újzélandi), ...9. Paksy Tímea. K–2: Kovács, Kozák. C–1: Laurence Vincent-Lapointe (kanadai), ...6. Takács.

K–1, váltó: Németország, ...4. Magyarország (Kovács, Kozák, Vad Ninetta, Paksy).