Pesti vicc
Szégyen.
Kétszeresen is az: egyrészt a helyezés miatt, másrészt azért, mert a főváros hajdani nagycsapatai ebben az ibolyaszerény mezőnyben kullognak ennyire hátul. Nem a többiek erősödtek meg: ők hullottak szét. Olyannyira, hogy a három együttes még egyetlen győzelmet sem szerzett; az FTC két, az Újpest és a Vasas egy-egy döntetlent mutat fel. A boldogtalan trió az NB I eddigi öt fordulójában (elvben) negyvenöt pontot szerezhetett volna, de csak négyet kapart össze, azaz 8,89 százalékos mérleget produkált. Összesített gólkülönbsége 10-28 (3-6, 2-8, 5-14).
A „legjobb” helyzetben az FTC van. Mármint a táblázat szerint. Egyébként ugyanúgy nincs játékosa, mint a lila-fehér és a piros-kék klubnak, legföljebb ökölvívója akadt, amíg keretéből el nem távolították az Abdi nevű, szomáliai származású, korántsem profi „bokszolót”. Az új vezetés a rendteremtést hangoztatva érkezett az Üllői útra, ám hiába a refrén, a viszonyok csak annyira megnyugtatóak, mint az eredmények. Pedig a Ferencvárosban, ahol a politikai kapcsolatokat sokáig stigmának tartották, pártigazgató az elnök, igaz, az FTC-nek nem kellett nevet változtatnia, miként annak idején, amikor átkeresztelték Kinizsire. De az az egyetlen pozitívum, hogy nem lett belőle Bp. Narancs...
A szereplés savanyú, akár a zöld citrom. És az FTC-nek még mindig kétszer annyi pontja van, mint az Újpestnek és a Vasasnak. Ha a Megyeri úton jó hír után kutatunk, csupán arra lelhetünk, hogy a társtulajdonost szabadlábra helyezték az előzetes letartóztatásból. Értesüléseink szerint egyébként a liláknál a legrosszabb a helyzet, mert ott halmozódott fel a legtöbb kifizetetlen számla. Az FTC-nél és a Vasasnál rendben vagy viszonylag rendben vannak a kifizetések – habár Angyalföldön néhány elbocsátott labdarúgó nem csekély összeget követel –, de lehet, hogy Újpesten ítélik meg helyesen a dolgot, elvégre az ilyen produkció két fillért nem ér.
Ez azonban csak vicc. Pesti vicc. A fővárosi kabaré környékéről.
Ám nagyokat ne nevessünk. A szánalmas lezüllésre jellemző ugyanis, hogy a Vasas vendégszereplése a százszázalékos Győrnél valóságos időutazás volt, ha az ember hol a közepes színvonalú Wolfsburg–Bayern München mérkőzésre, hol pedig a kisalföldi meccsre kapcsolt. Félreértés ne essék: az anakronisztikus látványban nem csupán az angyalföldi együttes, hanem az itthon idáig százszázalékos győri csapat is benne volt. És e körben süllyedt ily mélységes mélyre az FTC, az Újpest, a Vasas...
Még egyszer: FTC, Újpest, Vasas. De ne nosztalgiázzunk, hogy Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi; Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó; Molnár, Puskás, Farkas, Fister, Korsós. (Csak a nagyokat vagy az emléküket sértenénk a párhuzammal.) Maradjunk annál, ami van. A Nemzeti Sport vasárnap – minden irónia nélkül – azt írta, hogy „özönlött a nép a Bozsik stadion felé”. A Honvéd–FTC találkozóra. Gyorsan megnéztem a nézőszámot: 4500-an voltak Kispesten. Mint valamikor a Honvéd–FTC ifi egyes találkozón. Ám most már a négy és fél ezret is meg kell becsülni, tényleg. Valóságos csoda például, hogy az Üllői úton, a Megyeri úton és a Fáy utcában nem teljesen üres a stadion.
Merthogy e helyeken nem egyszerűen a fogalmak megcsúfolása zajlik: a jelen mindenütt a teljes szakításról árulkodik. Ennek bizony semmi köze ahhoz, ami volt. A klubhoz, annak sok évtizedes szellemiségéhez, a futballkultúrához, magához a játékhoz. Ezúttal valóban nevet kellene változtatni, a Vasas például lehetne Híd.
A Vasas túl messze van.
Vlak-világ
Hivatalosan is felmentette a Híd K . vezetősége Komjáti Andrást, a Vasas csapatának edzőjét. Az új tréner a horvát Marijan Vlak.
