A szakember szerint a vállalatok egyértelműen lelkesek a törvény hatálybalépése miatt: extra kiadások nélkül segíthetik a sportszervezeteket. Korábban a feszes büdzsé nem tette lehetővé, hogy üzleti alapú szponzorációra költsenek, ám az adókedvezménnyel mecénási szerepbe bújhatnak. Mi több, a társaságok döntését pénzügyi okok is elősegíthetik: 100 átutalt forint után – adózás előtti eredményük mértékétől függően –110 vagy 119 forint kedvezményt vehetnek igénybe.

„A látványcsapatsportágakat támogató jogszabály a filmgyártási adókedvezmény rendszerének mintájára készült, ám a cégekkel folytatott tárgyalásokról egészen eltérőek a tapasztalataink” – mondja Radnai. A mozgóképes projekteknél „alulról haladva” kell meggyőzni a direktorokat a támogatás hasznáról, míg a sport esetében sokszor maguk a cégvezetők presszionálják az apparátust a cselekvésre. Értsd: a vállalatvezetők érzelmileg kötődnek a sporthoz, így szívesen utalják a pénzt a szövetségekhez és a klubokhoz. Főként mert a forintok – elsősorban – utánpótlás-nevelésre és infrastruktúrafejlesztésre fordíthatók. Ugyanakkor Radnai úgy véli: a támogatások „szezonálisan” érkezhetnek a rendszerbe. Ennek oka, hogy a társaságok aligha utalnak addig, amíg nem látják pontosan az év végi eredményüket, így a pénz nagyobbik része az utolsó negyedévben érkezhet meg. Olyan – egyébként apróságnak tetsző – szempontok is közbeszólhatnak, mint például a multicégek vezetői számára kitűzött eredményelvárások. A vállalatok irányítóinak fizetése persze alapvetően nem kötődik a testkultúrához, ám a konkrét esetben korántsem mellékes: a potentátok a cég adózás előtti eredményének függvényében kapják a bónuszt a központból, azaz finoman szólva nem érdekük pénzt költeni a támogatásokra. Még akkor sem, ha a kedvezmény igénybevételével az adózás utáni eredményük jobb lesz... Persze ez aligha veti majd vissza nagyságrendileg a támogatási kedvet.

Radnai rámutat: hozzávetőleg 300 milliárd forint folyik be az államkasszába a társasági adóból, s a jogszabály szerint ennek hetven százaléka, azaz – elvileg – körülbelül 210 milliárd forint lehívható. A Nemzetgazdasági Minisztérium 2011-re vonatkozó becslése legföljebb 20 milliárd forintnyi kieséssel számol, s Radnai úgy véli, jövőre még szélsőséges esetben sem haladja meg az összeg az 50-60 milliárd forintot. „Egyszerűen nem tudnak többet fölhasználni a sportszervezetek” – indokol. Egyébiránt a rendszernek akadnak kockázatai, mint például a pénz felhasználása. Részint mert a támogatás előfinanszírozású, azaz a klubok előre megkapják a vonatkozó összeget, így az ellenőrző hatóság csak hónapokkal később kontrollálhatja a forintok elköltését. Részint mert a támogatás egy fölöttébb „kiéhezett” struktúrába érkezik, azaz fönnáll a veszély, hogy bizonyos projektek esetében nem a mértékletesség lesz a kulcsszó. Kérdés, hogy miként kezelik az új helyzetet azok a csapatok, amelyek eddig napról napra éltek. Radnai leszögezi: „Az ellenőrzés kiemelt szerepet játszik. Világossá kell válnia, hogy rendkívül súlyos következményekkel kell számolnia annak, aki visszaél a támogatással.”

Az adószakértő hozzáteszi: „Rövid távon aligha várhatók látványos változások. A szövetségek elsődleges célja a tömegesítés, hogy minél többen műveljék az adott sportágat. Attól, hogy az állam több pénzt fordít az utánpótlásra, nem tanulnak meg azonnal futballozni a gyerekek. Egyik magyar együttes sem nyer jövőre Bajnokok Ligáját. Hosszú évekig kell kitartani a program mellett, hogy láthatók legyenek az eredmények.”

Arra a felvetésre, hogy a sportstruktúra képes-e menedzselni a grandiózus projektet, lakonikusan válaszol: „Muszáj lesz neki...”