Ahol 1869-ben még a BKE húzott fel faépületet, aztán Lechner Ödön tervei alapján korcsolyacsarnok magasodott, mígnem 1926-ban elnyerte a mai formáját a komplexum. Illetve – hát éppen ez az – dehogyis a mait...

Két éve, tavasszal zárták be a Városligeti Műjégpályát, és úgy tervezték, 2010 őszére elkészülnek a „tetőtől talpig” rekonstrukcióval, ám a közbeszerzési eljárások elhúzódásamiatt csak tavaly kezdődhetett el a munka. És zajlik jelenleg is serényen: kőművesek, burkolók, gépészek népes csapata mozog fel s alá, miközben (jó a kontraszt!) a tóvá lett korcsolyapályán lebegő csónakban bájos család bámészkodik tátott szájjal: „Hát mi készül itt?!”

– Ultramodern jeges centrum – adja meg a választ Bartha László igazgató, aki ifjú kora dacára már tizennégy éve tudhatja munkahelyének a Ligetet. Vele caplatunk szintről szintre, helyiségről helyiségre az 1945-ben a Keleti pályaudvarral összetévesztett, így annak Hősök tere felőli szárnyát az amerikaiak által porig lebombázott épületegyüttesben. A látványt nehéz visszaadni: maradjunk annyiban, pazar lesz.

Van is mit helyrehozni. Az utolsó csőcserét 1986-ban végezték el a létesítményben, s akkor úgy kalkuláltak, talán tíz évig rendben mehet a fagyasztás. Ehhez képest 2009-ig húzták a vasak, bár a legkevésbé sem rendben. Most minden megújul, gyarapodik.

A direktor büszkén mutogatja, mi épül itt, mi áll majd ott. Az alap természetesen változatlanul a korcsolyapálya, amely amellett hogy továbbra is az első randik és az első váratlan hátraszaltók helyszíne lesz, hozzávetőleg nyolcvanezer kisdiák rendszeres, tornaórapótló megmozgatására is szolgál majd. Na meg a teljes hazai gyorskorcsolyasport is visszatér a szentélybe, ahol – ki ne emlékezne rá? – Kronberger Lili, a magyar sporttörténet első vb-aranyérmese 1908-ban egyetlen indulóként végzett az első helyen a műkorcsolyázó nők országos bajnokságán...

– Jöhetnek a hokisok is! – büszkélkedik Bartha, és hozzáteszi: a szabványos méretűnél valamivel nagyobb jégfelület várja majd a Vajdahunyad vára árnyékában fekvő területen a jégkorongozókat, akiknek pályája fölé, reméli, idővel sátor is kerül. A bővített megoldást azért választották, magyarázza, mert a curlingeseknek is tréningezési, versenyzési lehetőséget szeretnének kínálni.

– De ez még messze nem minden – folytatja. – Valódi jeges-havas központtá varázsoljuk a Műjeget; ennek jegyében a hódeszkázás és a szánkózás híveinek az egész szezonban üzemelő siklódombot építünk. Maga a korcsolyaovál is megfelel majd a legkényesebb igényeknek, olyannyira, hogy januárban mi rendezzük a gyorskorisok Európa-bajnokságát.

A műemlékvédelmi szempontokat is messzemenően figyelembe vevő munkálatok befejezése után a korábbi 1000 helyett hozzávetőleg 1300 forintba kerül majd a nagyközönség számára a teljes árú jegy hétvégente, és 700 helyett nagyjából 1000-be a hétköznapokon. Semmi kétség: a nívó jóval nagyobbmértékben tér el a korábbiaktól. S hogy mindezt miből és mennyiért? A beruházás összköltsége 4,7 milliárd forint, melynek kétharmadát az Európai Unió, egyharmadát pedig a főváros állja.

A ma még malterosvödrökön bukdácsoló, ámuló-bámuló szemlélő épp azon mereng, hogy az idilli jövőképen vajon hol van a tintapaca, amikor újra felbukkannak a vadkacsák. Nincs mese, ők ráfáznak: mire jönnek a korcsolyacsatolók, nekik költözniük kell.

Nem kacsa: megújul a terület