Ezzel a – reklámplakáton olvasható – szöveggel csalogatja az érdeklődőt az angyalföldi futballklub a Puskás stadionba, s hát mi tagadás: a ma este negyed kilenckor (tévé: m1) esedékes mérkőzés elvileg valóban méltó módon köszöntheti a centenáriumát ünneplő piros-kék klubot. Elvileg, mert ami a gyakorlatot illeti, azzal kapcsolatban alighanem tartani kell attól: a vendég AS Roma csöppet megszórja a korántsem acélos (vasasos), ellenben föltétlenül patinás, XIII. kerületi társulatot.

Francesco Totti is ott lesz a Puskás stadionban

Ennek még akkor is van realitása, ha a hazájában háromszoros bajnok és kilencszeres kupagyőztes, nem mellesleg egyszer BEK-döntőt is játszó – 1984: 1-1 után tizenegyesekkel 2-4 a Liverpool ellen – itáliai garnitúra köreiben afféle tesztmérkőzésnek tekintik a találkozót, mint első komoly megméretést az augusztus utolsó hétvégéjén kezdődő olasz bajnoki nyitány, továbbá az Európa Liga-rajt előtt. Luis Enrique spanyol szakvezető – a Real Madrid és a Barcelona korábbi kiváló középpályása – szintén érdeklődéssel várja a meccset, pláne mert bevetheti végre „élesben is” Krkicet. Igaz, a barcelonai kispadról érkező támadónak annyiban nem kell bemutatkoznia az edzőnek, hogy Luis Enrique a Barca második csapatát irányította, mielőtt a nyáron elfogadta az AS Roma ajánlatát. S most mondanánk, hogy az olasz sajtó e pillanatban azt találgatja, miként működik majd együtt a világsztár Totti és az ifjú tehetség

– akinek „egyben” a Juventushoz távozó montenegrói Vucsinicset is pótolnia kell –, de nem tudjuk azt mondani, tudniillik az olasz sajtó egyelőre nem foglalkozik a szerdai föllépéssel; információt legföljebb a szurkolói oldalakon lehet találni a ma reggel érkező és éjszaka már el is utazó római alakulatról.

E szerint Luis Enrique „szép és látványos futballra” törekszik –mondjuk: a rómaiakra eddig sem lehetett ráfogni, hogy „favágók” volnának –, ugyanakkor a tréner által gyakoroltatott stílust a játékosok még „nem egészében” vették át, így konkrétan félnek attól, hogy sok gólba szaladnak bele. Na, nyilván nem mindjárt szerdán, hanem kicsit később...

Maga a klub honlapja tíz-tizenkét sorban azért ismerteti a Vasas történetét, megemlítve, hogy a vas- és fémmunkások korábban megannyi sztárral spékelt csapata az 1960-as években volt története csúcsán, s a legendás szakemberről elnevezett Illovszky Rudolf stadionban játssza mérkőzéseit. Továbbá bemutatja a „nép stadionját is”, amelyben például – húzza alá az írás – 1954-ben a magyar válogatott a londoni „hatos” után még jobban, alkalmilag 7-1-re kitömte az angol együttest. Az akkori házigazdák közül Puskást, Hidegkutit, Czibort és Kocsist említi a dolgozat, mint a nemzeti csapat négy legkiválóbb játékosát; kár, hogy egyikük sem volt Vasas-ikon...

A mai Vasasról, khm..., e szép, ünnepi nap előtt inkább jobb semmit sem mondani; nem csupán azért nem, mert hol vannak a mostani angyalföldi futballisták a híres elődöktől (a hatszoros bajnokcsapat mindmáig utoljára 1977-ben ünnepelhetett első osztályú aranyérmet), hanem azért is, mert az NB I első három fordulója után pontosan ennyi vereséggel szerénykedik az utolsó helyen.

Polényi és Totti.

Kovács és Krkic.

Bakos és De Rossi.

Jó szórakozást!