A rendező Nagy-Britanniában nem lehet panasz a viadal iránti érdeklődésre: a 2008-as pekingi megméretés nyitóünnepségét 2,2 millióan nézték a BBC-n. A szervezők igyekeznek kiaknázni a helyiek kíváncsiságát: a jegyek hetvenöt százalékának ára kevesebb mint húsz font. (Az olimpia esetében csupán a tikettek huszonnyolc százalékához lehet hasonlóan akciós áron hozzájutni.)

Hét éve, Athénban kezdődött a paralimpiai mozgalom látványos modernizációja

Amint arra a Marketing Week című lap elemzése rámutat: az adatok meggyőzték a hirdetőket arról, hogy érdemes a paralimpiára áldozni. A brit áruházláncok egyike az ötkarikás versenyek történetében először olyan megállapodást rögzített a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal, amely csupán a paralimpiai játékokra érvényes. (A korábbi gyakorlat szerint az ötkarikás szervezet mintegy bónuszként ajánlotta a paralimpiai marketingjogokat az olimpia főszponzorainak.) Sir Philip Craven, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság vezetője valósággal lelkendezett a szerződésmegkötésének hírére: „A kontraktus alapjaiban változtathatja meg gazdasági lehetőségeinket.” Gömöri Zsolt, a magyar szervezet elnöke szerint a 2004-es athéni sporteseményen kezdődött el a paralimpiai mozgalom látványos modernizációja, és a folyamat fölgyorsult a pekingi vetélkedőre. A sportvezető megemlíti: „Ma már ott tartunk, hogy Oscar Pistorius, akinek a lábait térd alatt amputálták, az olimpián is indulhat.” A hazai miliő azonban legföljebb nyomaiban emlékeztet a külföldi körülményekre: „A 2008-as ötkarikás versenyre készülő dél-koreai paralimpiai szervezet 35 millió dollárból (hozzávetőleg hat és fél milliárd forintból – A szerk.) gazdálkodott, míg a magyar szövetség 39 millió forintból. Olyan a helyzetünk, mintha egy kerékpárral indulnánk a gyorsaságimotoros-versenyen.” Gömöri egy különös anomáliára is felhívja a figyelmet: „Furcsa gyakorlatot jelez, hogy a pekingi játékokon sikeres paralimpiai sportolók jutalma kétszer akkora összeget tett ki, mint a négyéves felkészülésre szánt állami támogatás.” A szponzori pénzek –egyelőre – visszafogott ütemben érkeznek a rendszerbe...

Nem úgy a londoni paralimpia esetében; a viadal fő mecénásai fölöttébb aktívan igyekeznek kommunikálni szerepvállalásukat: a szponzori megállapodásokat társadalmi felelősségvállalásuk részeként mutatják be. „Nincs szebb üzenet, mint az esélyegyenlőség propagálása” – szögezte le az érintett vállalatvezetők egyike. Nem véletlen, hogy a NOB újragondolja az értékesítést: eddig csomagban árulta a marketingjogokat, ám a brit áruházlánc antréja nyomán új piac sziluettje rajzolódott ki az illetékesek előtt. Ha milliós bizniszt szimatolnak, aligha haboznak az erőforrásokat a paralimpia felé irányítani. A londoni szervezők nem titkolják: a kétmilliárd fontos büdzsé finanszírozása miatt a lehető legtöbb bevételt szeretnék elkönyvelni a paralimpián is.

Gömöri úgy véli, idővel Magyarországon is méltó helyére kerülhet a fogyatékkal élők sportja: „A pekingi verseny előtt készíttettünk egy kutatást, amelynek eredményei azt jelzik, hogy a fiatalok rendkívül nyitottak, jelentős részük elfogadja a fogyatékkal élőket, mi több, az olimpiai részt vevő versenyzőkkel azonos értékűnek tartja sportteljesítményüket.”

A cégek nem fiatalok, inkább a biztosra mennek.