Miért nem úszik a boldogságban?
- Mi volt az első reakciója a nyilatkozatot hallva?
- Felkaptam a telefont, és írtam neki egy SMS-t. Azt kértem tőle, hogy fröcsögés helyett próbáljon meg ünnepelni. Később aztán beszéltünk skype-on is, ahol megígérte, hogy visszafogja magát.
- Ezek szerint meglepte a kifakadása?
- Erről szó sincs, tudtam, hogy az elmúlt időszakban rengeteg sérelem gyülemlett fel benne. De meggyőződésem, nem a megfelelő pillanatot választotta a kipakolásra.
- Melyek ezek a sérelmek?
- Az alapszituációt mindenki ismeri: négyszáz méter vegyesen Cseh László, Verrasztó Dávid és Kis Gergő személyében három klasszissal is büszkélkedhet a magyar úszósport, ám közülük egyszerre csak ketten szerepelhetnek a világversenyeken. Nyilván nem múlt el nyomtalanul, hogy a tavalyi budapesti Eb-n a Cseh oldalvizén finalista Verrasztó a mutatóujját az égnek emelve bemutatott a döntőről lemaradó Gergőnek. Azt is nehezen emésztette meg, hogy amikor 2008-ban Eb-aranyat nyert nyolcszáz gyorson, őt még csak meg sem hívták arra a parlamenti fogadásra, amelyen az érmesek zsebét teletömték, mondván, a nyolcszáz nem olimpiai szám. És azt sem dolgozta fel könnyen, hogy tavasszal már nem adatott meg számára a lehetőség Cseh és Verrasztó Eb-n elért idejének túlszárnyalására vegyesen.
- Van egy sejtésem: Kis nem jár össze képviselőfánkot enni Cseh-vel és Verrasztóval...
- A gyanúját megerősíthetem, bár a vetélytársaihoz fűződő viszonyát a rossz helyett inkább normálisnak minősíteném.
- Azt olvastam valahol, hogy ön viszolyog a repüléstől, és ezért nem utazott el Sanghajba, de tanítványa mintha másra utalt volna. Mi az igazság?
- Az, hogy legutóbb három éve, a pekingi olimpiára menet ültem gépen úgy, hogy előtte hat Xanaxot vettem be. Azért döntöttem így, mert egy korábbi út alkalmával a lerészegedést választottam, viszont felébredtem féltávnál, és a stewardess nem volt hajlandó újabb italt hozni. Szóval szeretném nyomatékosítani: lehet, hogy Gergő másképp tudja, de az én döntésem volt a távolmaradás annak dacára, hogy Kiss László kapitány felajánlotta a lehetőséget az utazásra.
- Ha három szóval kellene jellemeznie a tanítványát, melyek lennének ezek?
- Zseniális, zseniális, zseniális.
- Ez azért magyarázatra szorul...
- Gergő március harmincegyedikéig a négyszáz vegyesre készült, s miután kiderült, hogy ebben a számban nem lehet ott a vébén, váltanunk kellett. Négy hónapja volt, hogy felkészüljön az ezerötszáz gyorsra, majd szédületes magyar csúccsal lett harmadik egy világrekordot hozó számban. Aki ilyesmire képes, arra nem lehet mást mondani: zseniális.
- Az olimpiáig még van egy évük. Mire hajtanak rá?
- Most mindketten elmegyünk nyaralni, aztán majd egymás nyakába borulunk, kielemezzük a történteket, és közösen eldöntjük, hogyan tovább. Mivel Londonban az első napon rendezik a négyszázat és az utolsón az ezerötszázat, a legkevésbé sem zárható ki, hogy mindkét számot célba vesszük.
- Felvetődött már önben, ha nem Ajkán készülnének, hanem a fővárosban, tűzközelben, akkor könnyebb dolguk lenne?
- Az eredményeink azt igazolják, hogy nekünk vidéken is könnyű dolgunk van. Ha nem így lenne, most nem nyert volna Gergő két bronzot.
- Úgy tudom, odalenn ideálisak a körülmények, XXI. századi az uszoda...
- Teljes mértékben. A medence nem ötven, hanem harminchárom méteres, még nyáron is sátor van fölötte, ami sokat segít az optimális páratartalom kialakításában. Szerintem, ha a két amerikai, Michael Phelps vagy Ryan Lochte, esetleg a hosszú távon világrekordot javító kínai Szun Jang ellátogatna hozzánk, kómába esne a röhögéstől.
- Jó hallani, hogy remek a hangulata.
- Még szép: sikert sikerre halmozott a versenyzőm.
- Leitta magát, mint a repülőn?
- Egy egész üveg sört ledöntöttem vasárnap délután. Ezt kéretik nagyra értékelni, mert évente kettőre vagyok hitelesítve.
