A fiesta azonban az egész országban – értsd: mindenütt Uruguayban – zajlott, a fővárosban például tízezrek nézték óriáskivetítőn a döntőt, és ugyancsak hatalmas tömeg gyűlt egybe, hogy köszöntse a trófeával hazatérő csapatot.

Folyt. köv. Forlan és a família újabb dicsősége

A három legnagyobb hősnek a méltán a torna legjobb futballistájának választott Luis Suarezt, a paraguayiakkal vívott döntőben (3-0) két gólt szerző Diego Forlant, valamint a szövetségi kapitány Oscar Washington Tabarezt tartják. Forlan szempontjából a diadal valóban egyedülálló, hiszen nagyapja, Juan Carlos Corazzo volt a szakvezetője az 1959-ben és 1967-ben Copa America-győztes válogatottnak, ráadásul a hatvanhetes csapatban édesapja, Pablo Forlan is szerepelt. Azaz a csatár nem csupán duplázott az idei csúcstalálkozón, hanem messzemenően ápolta a családi hagyományokat.

Arevalo Rios más tradíciók folytatásáról beszélt, amikor azt mondta: „Bekerültünk a történelembe, együtt emlegetnek majd bennünket az uruguayi futballhistória legnagyobbjaival.” Emelkedett szavak, hiszen Uruguay legendás alakjai akkor nyertek olimpiai bajnoki címeket, amikor még nem volt labdarúgó-világbajnokság, majd kétszer a vb-aranyérmet is elhódították.

A siker sokszor nüánszokon múlik. A hovatovább Oscar-díjra felterjesztett Tabarez kapitánnyal kapcsolatban hazájában most nem győzik emlegetni, hogy irányításával a válogatott csak tizenegyesrúgásokkal maradt le a Copa America 2007-es döntőjéről, aztán negyedik lett a világbajnokságon, és most a térség trónjára ült. Ám a vb-re alig jutott ki a csapat: a dél-amerikai kvalifikációs szakaszt csupán az ötödik helyen zárta (Brazíliától 2-1-re és otthon 4-0-ra, Argentínától 2-1-re és 1-0-ra kapott ki, Venezuelával kétszer „ikszelt”), majd a pótselejtezőn nagy nehézségek árán múlta felül Costa Ricát (1-0, 1-1). A dél-afrikai negyedik helyezést pedig annak is köszönhette, hogy a negyeddöntő hosszabbításának utolsó percében a ghánai Asamoah Gyan elrontotta a büntetőt, és a tizenegyespárbajban Uruguay nyert...

A kékek legfőbb erénye nem a délamerikai művészet, hanem az „európai” küzdőszellem – olyan állhatatos harcosokkal, mint Diego Perez és Rios –, továbbá a Forlan, Suarez páros veszedelmessége és hosszú távon kiegyensúlyozott formája a válogatottban. Tabarez keretét hűen jellemezte az uruguayi lapok egyike: „Huszonhárom oroszlán.”

Csatáraik kivételével nem cicáznak, az biztos. De cikáznak le-föl.

Immár az emelvény tetejéig.

A helyzet változatlan

Mano Menezesszel elégedett a brazil szövetség, ő meg elégedett keretével. (Mindkettőre minden ok megvan a Copa America után...) A szakvezető a következő játékosokat jelölte a Németország elleni barátságos mérkőzésre, amelyet augusztus 10-én Stuttgartban rendeznek: Julio Cesar, Victor (kapusok), Maicon, Daniel Alves, Lucio, Thiago Silva, David Luiz, Dedé, André Santos (védők); Fernandinho, Renato Augusto, Lucas Leiva, Ramires, Luiz Gustavo, Elias, Paulo Henrique Ganso, Lucas Silva, Ralf (középpályások), Alexandre Pato, Robinho, Neymar, Fred, Jonas (csatárok).