Regény bővített kiadásban?
Emlékszik, mi történt 1998. december másodikán?
Hogyne. Akkor viaskodtunk a világbajnoki ezüstérmes, a csoportban addig veretlenül álló oroszokkal az Ebselejtező utolsó fordulójában, és a salgótarjáni mérkőzés zárópillanataiban, kétpontos vendégvezetésnél Halm Rolland bevágott egy triplát, amelynek nyomán kijutottunk a franciaországi Európa-bajnokságra. Te jó ég, még most is, hogy beszélek róla, feláll a szőr a karomon!
Harmincéves átkot törtek meg.
Ésmennyit tettünk azért, hogy 1969 után újra ott legyünk a kontinenstornán! Magam például árgus szemekkel figyeltem az elitet a kvalifikációs sorozat előtti világbajnokságon; az orosz csapat meccsein rendre úgy helyezkedtem, hogy odakeveredjek a cserepadjuk mögé. Sok apró titkot ellestem ott: mégiscsak más az, amikor az ember szinte testközelből láthatja a rivális minden rezdülését...
És mit hoz a sors?
A salgótarjáni mérkőzésen túl az Eb-n is összekerültünk az oroszokkal, akiktől hihetetlen izgalmas meccsen szenvedtünk egypontos vereséget. Mondanom sem kell: a csoportban egyetlen győzelem is elég lett volna a továbbjutáshoz. S bár a másik két részvevőtől is kikaptunk, összességében pariban voltunk mind a szlovénekkel, mind azzal a spanyol válogatottal, amely aztán megnyerte azt az Eb-t.
Jó csapat volt: Dávid Kornél, Gulyás Róbert; a fia, Mészáros Zalán...
Amikor 1996-ban átvettem az együttest Patonay Imrétől, olyan játékosokat kerestem, akikben van perspektíva. Hiába imádtam Zsebe Ferit, ha a körmendi klasszis akkor már kifelé tartott a sportágból. Nem feltétlenül a legjobbakat kerestem, hanem azokat, akik kötődnek is egymáshoz, és nyilván okkal vontam be a munkába Budavári Ágota pszichológust is. Ha a clermont-ferrand-i csoportból továbbjutunk, akkor az nagyobb távlatokat nyithatott volna meg a válogatott előtt; ehhez képest hazatérve majdnem a fejemet vették. Aztán eltelt egy bő, Eb nélküli évtized...
Ilyen-olyan beosztásban belülről látta a visszarendeződést: mi volt annak az oka?
A klubok nem indultak európai sorozatokon, a hazánkban játszó légiósok háttérbe szorították a magyar játékosokat, a feltételekkel is megannyi gond volt... Most viszont ismét jó irányba tart a sportág. A legutóbbi évadban a Szolnok nemcsak részt vett, hanem vitézkedett az EuroChallenge-ben, az ősztől a Paks is szerepel; nem utolsósorban a 2008-ban megkezdett, komoly felkészülési meccsekkel és kiélezett selejtezőkkel terhelt válogatottprogram nyomán több fiatal is fejlődött annyit, hogy csapatában főszereplővé vált. Keller átlag három és fél perc helyett félidőket van a pályán, de említhetem Szabót, Molnárt, Wittmannt vagy a Spanyolországba szerződött és a San Antonio Spurs által draftolt Hangát. A fejlődéshez elengedhetetlen az európai megméretés: ahogyan azt már korábban, mintegy mottóként megfogalmaztam, az a sportág, amelyik nem tűz ki maga elé nemzetközi célokat, halálra van ítélve.
Most újra Eb-részvevők lehetnek, igaz, jóval könnyebben, mint Dávidék idejében: egyrészt mert a nemzetközi szövetség tizenhatról huszonnégyre emelte a torna létszámát, másrészt mert a selejtezőt három győzelemmel és öt vereséggel csoportutolsóként záró együttese verhető csapatokkal rivalizál a maradék két helyért.
Na, álljon meg a menet! Korszakokat, szituációkat nem lehet összevetni, annál kevésbé, mert például maga a játék is fejlődött: atletikusabb, darálósabb, gyorsabb lett. Nem mellesleg a FIBA azért döntött a bővítés mellett, mert az eddigi lebonyolítási szisztéma a nagy csapatokat védte: a selejtezők után a tíz kieső, többségében egyforma képességű csapat két ötös csoportban küzdött egyetlen fönnmaradó helyért... Borzalmasan nehéz volt tehát bekerülni az elitbe, ugyanakkor a mostani rendszer sem jelenti automatikusan azt, hogy sima az út az Eb-ig. Esetünkben pláne nem, hiszen a portugálok és a finnek is tele vannak euroligás játékossal. A cél persze az, hogy ott legyünk Litvániában, hiszen az a sportágnak lökést, a gyerekek számára mintát, példaképeket ad.
Mondok még egy dátumot: 2011. augusztus31.
Nem tud csőbe húzni ezzel sem: akkor lesz az Eb nyitánya. Csalódott lennék, ha aznap nem volna jelenésünk.
Ez volt az első dobás
Az Eb-pótselejtezőre készülő magyar férfi kosárlabda-válogatott tegnap, Szombathelyen vívta első felkészülési mérkőzését, s 75:66-ra felülmúlta Irán legjobbjait.
