Korántsem menő Mano
A riválisok bólogatnak: helyes, helyes, de a braziloknak az tenne jót, ha Menezes levonná követhetetlen munkásságának tanulságait. Elvégre Robinho joggal említette: „Hogy nem játszhatunk a kupáért, az szégyen.” S bár nem hangsúlyozta, magától értetődik: már a negyeddöntőben kiesni, az még nagyobb blamázs.
Menezes persze a kimaradt helyzetekről meg arról beszél: a paraguayiak szinte át sem léptek a felezővonalon, de neki nem a vetélytárssal, hanem saját csapatának játékával kellene foglalkoznia. Márpedig Brazília a Copán csak annyit mutatott fel, hogy Maicon Ecuador ellen a mezőny legjobbja volt, és Robinho kétszer jól futballozott.Két labdarúgó hat félideje volt igazán brazilos, a többiek produkciója meg sem közelítette azt a színvonalat, amely kötelező nívó lenne sárga mezben. (Még Alexandre Pato és Neymar sem csillogott különösebben, amikor a torna egyetlen győztes brazil mérkőzésén, az ecuadoriak kal szemben kétkét gólt ért el.) Jellemző egyébként, hogy a címvédő 0-0-lal búcsúzott, hiszen Menezes dirigálásával tizenkét meccset vívott a selecao, és ötször egyetlen gólt sem szerzett. Ami pedig a Copa egy győzelmes, három döntetlenes statisztikáját illeti, az az utóbbi fél évszázad legrosszabb brazil periódusát, 2001-et idézi, amikor Emerson Leao irányításával egy győzelem, két döntetlen, két vereség volt a mérleg a Konföderációs Kupán, majd Luiz Felipe Scolari vezényletével két győzelem, két döntetlen és ugyancsak negyeddöntős kiesés következett a Copa Americán.
A helyzet most valójában rosszabb. Tíz esztendeje ugyanis Leao a C, Scolari a B csapatot szerepeltette az említett tornákon, és ott volt a „tartalékban” Cafu, Roberto Carlos, Ronaldinho, Rivaldo, Ronaldo. E szuper kvintett tagjaihoz fogható, futballtörténeti egyéniségek jelenleg nincsenek (legföljebb Maiconé közelíti meg Cafu klasszisát), ráadásul annak az állítólagos építkezésnek, amelyről Menezes szónokol, a nyomai sem mutatkoznak. A szakvezető egy év alatt harminckilenc labdarúgót vetett be, de koncepció nem csupán azért nem látszik, mert ily rövid időn belül ennyi labdarúgót fölösleges és reménytelen kipróbálni, hanem azért sem, mert egyrészt úgymond a fiatalítás érvényesül, másrészt ad hoc a keretbe kerül az egyaránt huszonnyolcadik évében járó, ellenállhatatlannak még a legnagyobb túlzással sem nevezhető Jadson vagy Fred, hogy a korábbi önmagát már csak percekre idéző Ronaldinho egyszeri „előhúzásáról” ne is beszéljünk. A leginkább szembetűnő elképzelés az, hogy a középpályán Menezesnél egyeduralkodó a Lucas Leiva, Ramires páros, de a két védekező – és passzolni, átlőni egyaránt képtelen – futballista dominanciáját az ellenfelek valahogyan nem hajlandók tudomásul venni...
Kiváltképp aggasztó a szituáció Brazília számára, ha a 2014-es világbajnokság kapcsán tekintünk erre az együttesre, amely igazából nem is csapat. Ezzel a garnitúrával nemhogy a hatodik vb-aranyérem tetszik illuzórikusnak, de a vendéglátók szempontjából kifejezett szerencsének mondható, hogy Brazíliának nem kell selejtezőket játszania. A kilátások egyelőre olyanok, amilyen képet a Paraguay elleni tizenegyespárbaj tükrözött. Négy lövésből egy a kapusba, három a vakvilágba...
A folytatásról pedig csak annyit tudni, hogy Julio Cesar kapus, valamint a harminchárom esztendős, 104-szeres válogatott Lucio a nemzeti együttestől való visszalépéssel foglalkozik, míg a huszonhét éves korára 89-szeres válogatott Robinho kijelentette: „Ez volt az utolsó Copám.”
Ám, ha így megy, nem csupán róluk kell lemondani, hanem a szambafutball öröméről is.
Feltéve, hogy attól már 2011-ben nem kényszerült búcsút venni Brazília és a világ...
Negyeddöntők
Paraguay–Brazília 0-0 (11-esekkel 2-0), Venezuela–Chile 2-1 (gól: Vizcarrondo, Cichero, illetve Suazo). Az elődöntő párosítása: Peru–Uruguay (magyar idő szerint szerda, 2.45), Paraguay–Venezuela (csütörtök, 2.45).
