Gésamosoly, szamurájszív
A hosszabbítást követő párbajt lezáró bombalövés azt jelentette, hogy a japán lányok lettek a női labdarúgás világbajnokai. A frankfurti stadionban több mint 49 ezer néző előtt, elképesztő dráma végén győzték le az Egyesült Államok kétszeres vb-aranyérmes csapatát.
– Mostantól minden másként lesz a női labdarúgásban! – írták a német lapok a hajmeresztő fordulatokat, szép gólokat hozó és új hősöket avató meccs (2-2) után.
– Ennél jobb reklámot nem is kaphat a sportág! – tette hozzá Sepp Blatter, a FIFA első embere, aki szerint a kisasszonyfutball ugyanolyan globális térhódítás elé néz, mint a férfilabdarúgás.
S valóban, a technikai és taktikai fejlődés több mint látványos. Az erőviszonyok kiegyenlítődtek, egyetlen favorit sincs, erről a vendéglátó németek különösen sokat mesélhetnének.
– Higgyék el, nekem ez hosszú utazás volt! – hajtogatta Sava Homare az őt gyűrűbe fogó riportereknek. A harminckét éves középpályás lett a németországi torna gólkirálynője és legjobb játékosa. S a távol-keleti csapat neki köszönheti, hogy másodszorra is sikerült visszajönnie a „sír széléről”. Savának a 117. percben sarkazással szerzett góljával egyenlítettek a japánok 2-2-re, kikényszerítve a tizenegyespárbajt, ami a magabiztosságukból sokat vesztő amerikaiak végzete lett. Az első három tizenegyest kihagyták, s tálcán kínálták a diadalt ellenfelüknek.
– Gésamosoly szamurájszívvel! –jellemezte a német riporterek egyike a lenyűgöző küzdőképességről tanúskodó japánokat.
A szigetországban hatalmas ünneplés köszöntötte Sava, Kumagai és a többiek sikerét. A márciusi földrengés, cunami, majd a fukusimai atomerőmű-katasztrófa után a „frankfurti csoda” valóságos balzsamként hat a még mindig fájó sebekre, s ha rövid időre is, feledtetni tudja a tragédiát.
– Sokat gondolunk a katasztrófa sújtotta területen élőkre, az áldozatokra. Nekik, az ő emléküknek is ajánljuk a világbajnoki címet – hangoztatta Sava, miközben Tokióban spontán utcai partikkal köszöntötték, hogy a távol-keleti állam is belépett a futballnagyhatalmak táborába. A természeti csapások után Japán részvétele erősen kétséges volt, senki sem számolt Sasaki Norio szakvezető „leányaival”. Amikor a sokkal esélyesebbnek tekintett német lányokat szintén drámai csatában legyőzték a legjobb nyolc között, akkor kezdték őket komolyan venni.
A romjaikban heverő amerikaiakat viszont a szerencse is elhagyta.
– Mindössze néhány percre voltunk a harmadik világbajnoki címtől. A kudarcért azonban csak magunkat okolhatjuk. Az a csapat, amely ennyi helyzetet kihagy, nem érdemel mást – nyilatkozta fair vesztesként Abby Wambach, a második amerikai gól szerzője. Ennek előkészítője az a második félidőben becserélt Alex Morgan volt, aki Megan Rapinoe mesteri előreívelését úgy vette át, hogy megkerülte az egész japán védelmet, majd tizenhét méterről, pompás lövéssel vette be a jobb alsó sarkot. A villámgyors amerikai csatár akkor még nem tudhatta azt, amit az eseményeket rezzenéstelenül követő Sasaki mester már sejtett.
Amikor a frankfurti csoda titkáról faggatták, lakonikusan csak annyit mondott: – A futball istene velünk volt.
