Július 16. Egy másik szövetségi kapitány, Mészöly Kálmán születésnapja, és mostantól Bicskei Bertalan halálozási dátuma. Annak idején együtt futballoztak a kettős rangadókon. (Mészöly a Vasasban, míg Bicskei a Honvédban, utóbb az MTK-ban.) A magyar futball B. B.-je 1966 őszén lett állandó kapusa a kispesti csapatnak – ebben szerepet játszott az Ózd–Honvéd 4-4 is, Erdősivel a gólvonalon –, előtte Sipos Ferenc volt a centerhalf, középcsatárként pedig Tichy Lajos tündökölt... Nagy labdarúgók között vált törzsgárdistává, és kicsikből formált nagyokat, amikor negyvenéves edzőként diadalra vezette az ifjúsági válogatottat az 1984-es Európa-bajnokságon. Játékosként a Honvéddal „csak” ezüstérmeket nyert – micsoda mezőnyben! –, edzőként aranyat is. Trénerként elismerés övezte sok helyütt a világban, Dél-Koreától Svájcig, Egyiptomtól Kínáig, s talán ez kárpótolta azért, hogy egyetlen válogatottsága alkalmával Edström „kifejelte” a magyar csapatot az 1974-es vb-ről...

Befelé forduló, csöndes, az indulatait és önmagát nem nagyon mutató ember volt – talán zárkózott természete miatt is töltött annyi időt külföldön –, ezzel együtt hallgatott másokra, és leginkább a feleségére, akit Sándor Csikar-i hűséggel szeretett. Arra lehetett gondolni: akár a hitvese is kiüthette volna a labdákat vagy írhatta volna a kapusok könyvét, elvégre a jobb keze volt...

Bicskei sokszor mentett nehéz szituációban, a betegség támadása azonban elháríthatatlan veszedelmet hozott rá. S nem kell ahhoz kapusnak lenni, hogy elővegyen bennünket a fájdalom: van, amit egysze rűen nem lehet kivédeni.