Hatvanegy, hatvanegy, hetven
Amikor e méltatás – 1962-ben – megjelent, Mészöly Kálmán még a huszonegyedik életévét sem töltötte be. De túl volt már két bajnoki címen és egy világbajnokságon, amelyen a nemzetközi sajtó nevezte el „Szőke Sziklának”. Két esztendővel később pedig meghívót kapott az Európa-válogatottba. Mihez tartás végett Helmut Schön a következő tizenegyet küldte a pályára Belgrádban: Jasin – Lala, Mészöly, Schnellinger – Voronyin, Masopust – Sándor Károly, Augusto, Seeler, Eusebio, Simoes. Akkoriban még ezeken a gálameccseken az All Star Team játékosai bizonyítani akarták, hogy nem véletlenül kaptak helyet az UEFA-vagy a FIFA-keretben (jóllehet tagságuk létjogosultságát senki nem kérdőjelezte meg), így aztán a kontinenscsapat 7-2-re megverte a vb-negyedik jugoszláv együttest...
Mészöly tényleg hamar a legnagyobb csillagok közé emelkedett. Pedig amikor tizennyolc évesen a Vasashoz került, Bundzsák Dezső azzal fogadta: „Fiam, ballal csak tolod a labdát...” Ám tinédzserként bekerült a csapatba – és milyen csapatba! Kovalik – Ihász, Mészöly, Sárosi – Bundzsák, Berendy – Csordás, Kékesi, Szilágyi I, Farkas, Mathesz volt az összeállítás; ez a garnitúra sem vallott volna szégyent Belgrádban...
Hatvannégyben az Eb négyes döntőjében, hatvanhatban a második vb-jén játszott, huszonötödik születésnapjának előestéjén a magyar–brazil parádéval ünnepelt Liverpoolban. A világrengető 3-1 után még a Beatles tagjai is bementek az öltözőbe gratulálni, és egyiküknek sem kellett elmagyarázni, hogy „ez az Albert, itt a Bene, ott a Farkas, amott a Mészöly”... Abban az esztendőben úgy szerzett bajnoki címet a vele negyedszer első Vasassal, hogy a piros-kék együttes az egész évadban veretlen maradt, és akrobatikus mutatványait nem csupán a szurkolók, hanem a fotóriporterek is alig várták, mert felhőfejeseinek, ollózásainak megörökítésével jó esély volt rá, hogy a látványos mozdulatait lencsevégre kapók díjat nyernek valamelyik fesztiválon. (Egyébként műugróként kezdte, aztán a labdarúgás műugrója lett.)
Senki sem hitte volna, hogy a valaha volt legnagyszerűbb középhátvédek egyikét öt évvel később visszavonultatják Angyalföldön. Nem az első görbe estéjét váratlanul megtorolták, és csak azért futballozott 1972-ig, mert Farkas és Mészöly nélkül nem fogadták volna Dél-Amerikában a térség rendszeres vendégét, a Vasast. Harmincegy esztendős korában hagyta abba – felfoghatatlan kiűzetésében szerepet játszott, hogy 1969-ben, Marseille-ben elhamarkodottan azt mondta: „A mi időnk lejárt” –, miközben újra az Európa-meg a világválogatottba invitálták, bizonyos Uwe Seeler és Lev Jasin búcsúmeccsére...
De másodszor is „megcsinálta” önmagát. Játékosként 61-szer szerepelt a válogatottban, szövetségi kapitányként 61-szer irányította a nemzeti együttest. Első szakvezetői periódusában a legalacsonyabb nézőszám 65 ezer volt a Népstadionban rendezett vb-selejtezőkön... A Nyilasi-, Fazekas-, Törőcsik-, Kiss Lászlóféle válogatott minden tétmérkőzése társadalmi eseményt jelentett 1981-ben – ugyanúgy, mint a labdarúgó „Szikla” fénykorában –, de Mészöly a mennyből megint a pokolra jutott, mert bemutattak egy filmet, amelyben a kapitány nem azt az irodalmi nyelvet használta, mint nagybátyja, Mészöly Dezső... Ezzel együtt harmadszor is vb-részvevő lett (ezúttal trénerként), s bár újabb két kinevezése után megközelíteni sem tudta addigi eredményeit, a kudarcok nem csupán rajta múltak, azokat mindenekelőtt a magyar futball képtelen alászállása idézte elő.
Népszerűsége a legszebb esztendeiben a filmsztárokéval vetekedett, az utóbbi évtizedekben azonban ugyanúgy megosztotta az embereket, mint László György filmje idején. Ebben része volt a szatyorban vitt pénz pletykájának – amelyet Mészöly máig tagad, és a történet hitelességét valóban nem bizonyította senki –, valamint annak, hogy sokak szerint közelebb került a politikához, mint kellett volna. Angyalföldön, a hagyományosan baloldali Vasas köreiben kiváltképpen nehezteltek rá, igaz, azt nem tudták, hogy annak idején azért szegődött a Vasashoz, mert édesapja –aki a második világháború előtt a Magyar Királyi Statisztikai Hivatal főtanácsosa volt, majd az új rendszerben csak trógerolhatott, sőt „szabotázs” miatt egy évre bebörtönözték – azt ajánlotta neki: „Igazolj csak Angyalföldre, abból baj nem lehet...” Ehhez képest tényleg eggyé vált a klubbal, a 279 bajnoki mérkőzés nem is fejezi ki, milyen emblémája lett a Vasasnak.
Meg az egyetemes magyar labdarúgásnak.
Amelynek örök időkre megkerülhetetlen alakja a ma hetvenéves Mészöly Kálmán.
