Szerény kulissza, kevéssé nagyszabású médiajelenlét, a lelátón meg többségében néhány családtag és versenyzőtárs: a kép nagyjából ez. Még a nagymenő németek rendezte legutóbbi, 2007-es (duisburgi) világbajnokság is hogy nézett ki: sebtében összerántott úttörő-vetélkedők fílingjére hajazó szervezés, poros lelátók, szolid beszámolók... Legfeljebb kezdő sportmarketingeseknek kínálhat ideális gyakorlóterepet az efféle miliő – lévén, hogy rontani aligha lehet rajta –, ezért is okozott globális sokkot a 2006-os, szegedi vb, ahol részint 16 ezer néző őrjöngött kulturált körülmények között, részint olyan újítást is bevetettek a házigazdák, amelyet aztán egy az egyben átvettek a 2008-as, pekingi olimpia rendezői.

Szeged, 2006

Mármost augusztusban újra Szeged rendezi a vb-t. És ezek a magyar szervezők megint akarnak valamit.

Öt éve, a Maty-éren tapasztalhattuk először kajak-kenu viadalon, milyen is az, amikor a sportoló feje fölé kamera úszik, annak mintegy a hátáról továbbítva a képet.Most meg azt is láthatják majd a képernyő előtt ülők, hogy például Vajda Attila helyi klaszszis jobb oldali halántékáról hány izzadságcsepp gördül le menet közben, köszönhetően a Spider-kameraszisztémának, amely – hasonlóan az úszóversenyeken már látott megoldáshoz – a pálya négy szélén rögzített, 250 méter hosszú, 150 méter széles hálórendszer bármely pontjáról képes közvetíteni az iszonytató küzdelmet, természetesen HD-minőségben.

– Az 1998-as és a 2006-os, egyaránt szegedi világbajnokságon egyértelmű célként határoztuk meg, hogy ne csak szimpla versenyt rendezzünk, hanem olyasféle pluszt is nyújtsunk, amellyel növelhetjük a sportág ázsióját. Ez most, az olimpiai kvalifikáció miatt pláne fókuszban lévő vb-n sem lesz másként – említi Schmidt Gábor, a vb szervezőbizottságának elnöke, a hazai szövetség főtitkára. – Ezúttal két alapvető szempontunk van: az egyik, hogy növeljük a versenyzők komfortfokozatát, az közelítse az olimpiáét; a másik, hogy tegyük végleg múltidőbe azt a képet, miszerint a képernyőn kvázi pálcikaemberek olykor követhetetlen csatái láthatók. Noha az öt éve használt FlyCam-szisztéma is nóvum volt, a Spider-kamerarendszer még közelebb hozza a sportolót; még vízközelibb, még tisztább képet ad.

Na de ez még semmi: a szervezők zárt láncú adással is készülnek. A futamok mellett a vízparton és a hajótárolókban zajló eseményeket is sugározzákmajd kivetítőn, illetve a részvevőknek, hivatalosságoknak, vendégeknek otthont adó szállodákban; már el is készült a program alapját adó 30 „bemutatkozó” kisfilm, amely 22 külföldi, illetve nyolc magyar klasszis pályafutását, mindennapjait mutatja be.

– Magas a mérce – rögzíti Schmidt –, de pompás érzés, hogy ebben a dinamikusan fejlődő sportágban a fejlesztéseket illetően is az élen járunk. A nemzetközi szövetség mindinkább megköveteli, hogy a hektikusnakmondható vb-rendezéseket idővel egységes koncepció váltsa fel. A szegedi know-how-t Moszkvától Milánón át Rio de Janeiróig átvehetik majd.

A sportágban először 1938-ban tartottak világbajnokságot (Waxholm, egy magyar ezüst), s bár azóta Gainesville-től Poznanig megannyi helyszínen tették vízre a hajókat, Schmidt egyetlen olyan várost említ, amelyre igazán jó szívvel emlékezik: Sevillát, a 2002-es vendéglátót. Mindazonáltal a sportvezető „szinte kizártnak” tartja, hogy akadt olyan csúcstalálkozó, amely legalább rentábilis lett volna... Már a 2006-os világbajnokságon kívül: merthogy a szegedi seregszemle – újabb sportági unikum – pozitív szaldóval zárult.

S hogy most milyen végösszeg várható? Az augusztus 17. és 21. közötti vetélkedő költségvetése 800 millió forint; ebből az állam 325 milliót áll, egyebekben mamutcégek segédkeznek az amúgy is „hosszú” szponzorfalú hazai szövetségnek. Ugyanakkor Schmidt a záróegyenleget illetően nem bocsátkozik jóslásokba:

– A világbajnokságnak áttételes pozitív szaldója lehet, gondoljunk csak a vendégéjszakák számára, vagy arra, hogy a külföldi látogatók, szurkolók mennyi pénzt költenek majd el Szegeden. Az eseményre kétezer hivatalos vendéget, továbbá öt-hatezer külhoni drukkert várunk a magyar érdeklődők mellett. Hely annyiban lesz, hogy az öt évvel ezelőttihez képest ezerrel megnöveltük a Maty-éri lelátó befogadóképességét, annyiban viszont nem, hogy a központi lelátórészre már elfogytak a belépők...

Amúgy 2006-ban 12 arany-, 2 ezüst- és 4 bronzérmet szerzett a magyar válogatott.

Nem azért, de máig élő csúcs ez.