Legutóbb a brazilok „égtek” (megint), s nem csupán azért, mert a cserejátékos Frednek a kilencvenedik percben sikerült egyenlítenie Paraguay ellen (2-2), hanem azért is, mert a „játékuk” egészen egyszerűen szörnyű volt. A fiatalok semmit nem bizonyítottak – hacsak azt nem, hogy alkalmatlanok –, a középpályás sor összetétele eleve tévedés, az ezzel szemben klasszisokkal felálló védelemben pedig Daniel Alves, Lucio és Thiago Silva elemi hibákat követett el. Mano Menezes szövetségi kapitány türelmet kért Brazíliától, de az – mint több riói és Sao Pauló-i lap leszögezi – elfogyott. Íme néhány főcím a brazil újságokból: „Fred megmentette a válogatottat a még nagyobb szégyentől” (Lance); „Brazília életben maradt, de a fények kialudtak” (O Dia); „Az érinthetetlen és bálványozott játékosoknak, mint amilyen Neymar, sürgősen meg kell változniuk” (O Globo).

Fred megmentette a brazilokat a még nagyobb szégyentől

Menezes kedvezőbb véleménnyel van a csapat teljesítményéről, mint hazája és a világ, mert azt mondta: „A harmadik csoportmeccsen jobban kell futballoznunk, mint a másodikon, amelyen jobban játszottunk, mint az elsőn.” A mondat első fele kétségkívül igaz, de a második...

A szakvezető irányításával Brazília eddig tíz mérkőzést vívott; ötször győzött, háromszor döntetlent ért el, kétszer kikapott. A gólkülönbség 12-4, azaz gyakorlatilag egyetlen szerzett gól jut minden meccsre. Sovány mérleg, de korántsem Menezesé az ezredforduló utáni évek brazil szövetségi kapitányainak az első tíz találkozóra vonatkozó legrosszabb statisztikája. A 2000 végén bemutatkozó Emerson Leao 3 győzelemmel, 4 döntetlennel, 3 vereséggel és 10-9-cel kezdett, ám hozzá kell tenni, hogy a 2001-es Konföderációs Kupára valamiféle ligaválogatottal utazott. Az őt váltó Luiz Felipe Scolari öt győzelmet, öt vereséget, valamint 16-10-et mutatott fel az első tíz mérkőzésen, majd úgy vezette világbajnoki címre a selecaót 2002-ben, hogy az együttes mind a hét vb-meccsét megnyerte. Carlos Alberto Parreira sem remekelt 2003-ban, újabb szakvezetői kinevezését követően, hiszen a 4, 3, 3-as (11-7-es) mérleg szintén szerénynek mondható. Egyedül Dunga „robbantott” 2006-ban és 2007-ben: a hét győzelem, két döntetlen, egy vereség (21-9-es gólkülönbséggel megfejelve) tényleg brazilos eredménysor volt.

Úgy fest, nem csupán Neymar és társai érinthetetlensége, hanem Brazíliáé is a múlté.

Érthető, ha ezzel együtt mindenki, aki a játékos labdarúgás és az azt a legáradóbb örömforrássá fejlesztő brazil futball híve, ugyancsak odavan...

Meccsről meccsre

B csoport: Brazília–Paraguay 2-2 (gól: Jadson, Fred, illetve Santa Cruz, Valdez), Venezuela–Ecuador 1-0 (Cesar Gonzalez). Az állás: 1. Venezuela 4 pont, 2–3. Brazília, Paraguay 2-2 (2-2), 4. Ecuador 1.

C csoport: Uruguay–Chile 1-1 (Alvaro Pereira, illetve Alexis Sanchez), Peru–Mexikó 1-0 (Guerrero). Az állás: 1. Chile 4 (3-2), 2. Peru 4 (2-1), 3. Uruguay 2, 4. Mexikó 0.