Férfiak: négyes pálya
Rápihennek a hajrára a hölgyek és urak. Már aki érdekelt a sziesztában... Néhány előkelőség idő előtt kényszerszabadságra ment: a múlt évi finalista orosz Zvonarjova, a Roland Garros-nyertes kínai Li Na, a tavalyi párizsi győztes olasz Schiavone, a férfiak mezőnyé ben pedig a világrangsor ötödik helyén álló svéd Söderling és a háromszoros wimbledoni döntős amerikai Roddick nem jutott túl az első hét akadályain.
A távozók táborába tartozik Czink Melinda is, aki egyedüli magyarként egészen szombat délutánig tartotta magát. Szereplése mindenképpen dicsérendő, hiszen a WTA-tizedik ausztrál Stosur skalpja, s a fehérorosz Jakimova legyőzése után a 20. kiemelt kínai Peng ellen is nagyszerűen küzdött. Az elveszített első játszma után a másodikban 5:3-ra vezetett, a vetélytárs adogatásánál két játszmalabdája is volt, ám a szetthátrány ledolgozása helyett végül elbukta a rövidítést, így a gépies precizitással játszó ázsiai lépett a nyolcaddöntőbe (6:2, 7:6). Czink is lépdel, pontosabban ugrik előre vagy száz helyet a világranglistán. Sérülését, hosszú kihagyását megelőzően, 2009 őszén a 37. volt, ám az újrakezdés a 722. helyen találta, s onnan kapaszkodik ismét felfelé: a wimbledoni kasszazáráskor, a jövő hétfőn már valahol a 160. pozíció környékén lesz.
Körülbelül olyan helyen, mint a bosnyák-horvát családból származó, Stuttgartban született, s Ausztráliában élő Bernard Tomic van jelenleg. A tizennyolc esztendős fiatalember azonban egy hét múlva már a top 100 tagjává válik, köszönhetően annak, hogy a sikeres selejtező után a wimbledoni főtáblán is kiválóan szerepel. Szombaton az ötödik kiemelt Söderlinget tanította móresre (sima három játszmában „söpörte le”), s nem esélytelen a hétfői fellépésen sem. A legjobb nyolc közé jutásért a harmincegy esztendős belga Malisse ellen meccsel, aki már túl van pályája csúcsán (2002-ben elődöntős volt Wimbledonban). Szóval, Tomic lehet az idei meglepetésember, ezzel együtt vélhetően az igazolódik majd, hogy a fák nem nőnek (pláne nem azonnal) az égig, hiszen az elődöntőbe jutásért Djokovics tornyosulhat előtte. „Dzsókerről” a négyszeres wimbledoni elődöntős angol Tim Henman azt mondta, hogy tavaly ilyenkor egyetlen gyenge pontja volt, a szervája, ám az utóbbi tizenkét hónapban tökéletesítette az adogatását, így most már senki sem állíthatja meg. Kétségtelen, Bagdatisz, a ciprusi „Kalóz”, nem tudott fogást találni a szerb klasszison. Szombaton többször is talpra pattant az egész Centre Court, a hűvös britek percekig éltették álló ovációval a parádés játékot, csoda mégsem történt, Djokovics nyert négy szettben.
Mert a férfi ak versenyében érvényesülni látszik a papírforma: Ausztráliában a négy legjobb közül hárman eljutottak az elődöntőig, Párizsban a legjobb négy csatázhatott a döntőért, s nagyon úgy néz ki, hogy az angol fővárosban Nadal–Murray, Federer–Djokovics párosítás lesz majd a hét második felében. A világelső spanyol ágán Del Potro, Fish és Berdych található, Murrayén Gasquet, valamint két kiemelés nélküli, Kubot és Lopez szerénykedik, Federer dolgát Juzsnij, s a Ferrer–Tsonga párharc nyertese nehezítheti meg, míg Djokovics előbb Llodrával, aztán – amint arról már esett szó – a Tomic–Malisse parti győztesével játszik. Azaz a hét közepéig még mindig a felvezető köröket futják...
A hölgyeknél jóval nagyobb volt a szórás, s nagyobb a bizonytalanság is a döntő szereplőit illetően. A legjobb 16 mezőnyében nem kiemeltként Lisicki és Cetkovska, illetve Paszek és Pervak egymás ellen játszik, két „gyengébb” tehát a nyolc között is lesz. A Williams nővérek ellentétes ágon haladnak, elvben tehát akár a családi döntő sem elképzelhetetlen, ám a hosszú kihagyás után egyikük formája sem tetszik oly stabilnak, mint a korábbi wimbledoni diadalok idején. Ha tippelni kellene, a felső ágon a világelső Wozniacki, az orosz Sarapova és Serena Williams triójából kerülhet ki a két elődöntős, alul pedig Kvitova és Azarenka tűnik esélyesnek az elődöntőre.
