Fölöttébb hangulatos miliőben mutatkozhatott be új „munkakörében” Bognár Tamás: a harminckét esztendős futballbíró a Sampdoria–Werder Bremen BL-selejtezőn debütált az alapvonalon tevékenykedő „ötödik-hatodik” bíró szerepében.

Korábban lehetősége sem volt a premierre, mivel az UEFA a leghatározottabban megtiltotta a nemzeti szövetségeknek, hogy teszteljék a rendszert, azaz még a Liga Kupa-meccseken sem lehetett bevetni a hatosokat. Kassai Viktor a genovai arénában vezetett először úgy mérkőzést, hogy öten segítették munkáját. Bognár szerint nem is meglepő, hogy meglehetősen zaklatottan teltek a meccs első percei: „A találkozón – a megszokott módon – mindannyian egyfolytában beszéltünk, így a kommunikációs csatorna kissé túlterhelt volt. Persze idővel kimunkáltuk az együttműködés megfelelő módját, a hetedik mérkőzésünkön a hatbírós szisztémában a Wembleyben már ötödannyit sem szóltunk egymáshoz.”

Egyebekben is módosul a gyakorlat, az UEFA ugyanis folyamatosan értékeli az alapvonalon elhelyezkedő játékvezetők tevékenységét, s újabb iránymutatásokat ad.

Bognár leszögezi: „Az ötödik és a hatodik játékvezető korántsem gólbíró, nem csupán a kapuvonal környékén lepattanó labdákra kell figyelnie. Felelősségi körébe tartozik a büntetőterület bizonyos részének felügyelete, s a szögletzászló körüli eseteknél is segítenie kell kollégáját.” Ugyanakkor a játéktérre nem mehet, kivéve ha föllépésével tömegjelenetet, verekedés kialakulását előzi meg. Az ilyen, rendkívül ritka esetektől eltekintve módfelett fegyelmezetten kell dolgoznia, semmiféle jelzést nem adhat meccs közben. Persze mókás is lenne, ha a játékvezető tizenegyest ítélne, miközben az alapvonali kolléga látványosan integetne: tovább... A segítő így rövid, hatékony szóbeli üzeneteket küld: gól, szöglet... Nem csupán mikrofonon jelezhet: a bíró kezében egy „bot” pihen, amelyen ha megnyomja a gombot, akkor a játékvezető karjára erősített készülék hang- és rezgő jelzést ad.

A rendszer finomhangolása folyamatos: a játékvezetők minden mérkőzés után kézhez kapják a meccs felvételét, és annak tanulmányozása után ötoldalas riportot küldenek az UEFA-nak a hatbírós szisztéma működéséről. A nézők többsége ugyanakkor értetlenül nézi a kiegészítő játékvezetőket, mivel – hallik a kórus – nem csinálnak semmit: „Tény, hogy láthatatlan a munkánk” – mondja Bognár. – „Meglehet, egy meccsen mindössze egyszer nélkülözhetetlen a segítségünk, ám az éppen egy kapuvonal környékére pattanó labda vagy egy büntetőgyanús szituáció, azaz olyan helyzetben kell állást foglalnunk, amely akár el is döntheti a meccset.”

Arra a kérdésre, hogy a bírótól alig néhány méterre elhelyezkedő többezres közönség miként befolyásolja az ítélkezést, így felel: „Legföljebb annyi ban, hogy alig halljuk egymást, de egyébként teljesen kizárjuk a külső körülményeket.” És alkalmanként még a drukkerek is megörülnek a hatosnak: „A BL-döntőn a Manchester United már kint volt a pályán, amikor mi is elindultunk melegíteni. A barcelonai tábor csupán annyit látott, hogy fél tucat kék melegítőbe öltözött férfi tűnt föl a játékoskijáróban.

Több tízezren ugrottak talpra és ünnepeltek, ám néhány lépést tettünk csak meg, amikor rájöttek, hogy a játékvezetők jönnek, így inkább füttyszóra váltottak.”

Ez már csak így van: a stadionban nem csupán a bíró fütyül...

Bognár Tamás (jobbról a második) a BL-döntőn az öt kollégával