Székely, Rátgéber meg a többiek, avagy ez aztán a veszedelmes zóna!
Akár ennyiben is összefoglalhatnánk a lényeget a kontinenstorna „bennünket” leginkább érintő eseményzuhatagából. Ám a citált adatok távolabb mutatnak önmaguknál, s nem csupán azért, mert Székely Norbert csapatát „ezek” a németek búcsúztatták az előzetesen megnyertnek hitt pótselejtezőn; de nem is csak azért, mert a kifogáskeresésre épülő hazai elemzéseket (ilyen mutató, olyan merítés stb.) megint jól áthúzta egy ellenpélda, a montenegróiak előmenetele. Hanem legfőképpen azért, mert a magyar nemzeti csapat két éve még mintegy szegényházi feltételek között készülve teljesítette a célt, s jutott ki – egyenes ágon – a lettországi Eb-re.
Mi változott azóta?
Meglehetősen sok minden. Például az, hogy a 2009-es kontinensviadal után Rátgéber Lászlónak ajtót mutattak: az akkor éppen az Euroliga-győztes Szpartak Moszkvánál dolgozó edzőt úgy vágták ki, hogy a szakmai bizottság elfogadta a beszámolóját... És úgy, hogy egy újságírótól tudta meg: nem kap új szerződést. Nem utolsósorban úgy, hogy a szakvezető kilétéről tartott elnökségi disputát a tagok egyike, Farkas Balázs – a Népszabadság és a Sport Plusz által közölt jegyzőkönyv szerint – azzal zárta le: afféle kompenzációs összegként felajánl hatmillió forintot, ha Székely lesz az új kapitány. Ő lett.
A váltótárs iránti feltétlen bizalmat mutatja, hogy az Eb-selejtező 2/6-os győzelem-vereség mutatója ellenére is a soproni tréner maradt a kapitány, mi több, a szövetségi vezérkar – hozzávetőleg húszmillió forintért – Sopronba „telepítette” a pótselejtező első körének küzdelmeit. Pénz volt tehát bőven, ám a célt sehogy sem sikerült elérni: a németek elleni, zárófordulós kudarc – információnk szerint – már az elöljáróknál is kivágta a biztosítékot. Talán nem mellékes megjegyezni azt sem: a válogatott legszűkebb köreiben olyannyira „bíztak” a német csapat elleni párharc sikerében, hogy az oberhauseni első meccs előtt egyesek már azt számolgatták, az Eb-n Spanyolország együttese aligha, ellenben Montenegró és Lengyelország társulata egyaránt verhető...
A katowicei kvartett és a kétszer hatcsapatos folytatás helyett azonban most mindenki néz bambán; pláne, hogy ez az a helyzet, amikor tényleg nincs mit magyarázni. A financiális feltételekre, ugye, ezúttal nem lehetett panasz. Azt sem illett volna indokként fölhozni, hogy – amint arról a kapitány is beszélt – „még építkezünk”, mivel a 2009-esEb-n Fegyverneky, Fűrész, Honti, Horti, Horváth Zsófi, Krivacsevics, Vajda és Vida ugyanúgy föllépett Rátgébernél, mint most Székelynél; ráadásul a többségnek komoly Euroliga-múltja van. A végjátékban föllelhető fizikai problémákkal sincs mit kezdeni – kivált, mert a riválisoknak soha nem akad efféle gondjuk –, nem utolsósorban a „zóna ellen nem tudott játszani a csapat” konklúzió sem áll meg. (Sőt, ömlik.)
Az egész úgy, ahogyan van, mérhetetlenül kínos, annál is inkább, mivel az ember nem érti: Rátgéberen kívül miért nincs ma a magyar kosárlabdában olyan szakvezető, akivel sikerülne elérni a minimális célt? A volt pécsi szakvezető az elmúlt két évtizedben – kapitányként – háromszor vitte ki a válogatottat az Európa-bajnokságra, mi több, egy ízben a vb-re is „elutaztatta” a csapatot. Rajta kívül az utóbbi öt esztendőben hárman próbálkoztak: a már szövetségi főtitkárként ténykedő Sterbenz Tamás, továbbá BenczeTamás és Székely.
Közben meg nézi az ember az Eb-t. A honfitársaink által „verhetőnek” nevezett, a B divízióból előlépő, a legutóbbi öt kiírásban rendre a dobogón végző spanyolokat is felülmúló montenegróiak eddigi legjobbja, Iva Perovanovic a nem euro ligás Montpellier-ben pallérozódik, és – az eddigi három csoportmeccsen átlagban 17,5 ponttal, 8,5 lepattanóval, 2,5 „gólpasszal” – jelenleg harmadik a játékosok eredményességi mutatóit rögzítő listán. S miközben a honosított korábbi WNBA- klasszisAnna De Forge, valamint Jelena Dubljevic, Milka Bjelica, Jelena Skerovic kapcsán nem csupán azon tűnődünk, miféle nemzet lehet az, amelyben ilyen kosárlabdázók vannak, a szemünk az együttes harmadik számú centerére, Ana Turcinovicra vetődik: alig 18 évesen jegyez 8,3 pontot és 4,7 lepattanót élete első Eb-jén.
Székely alighanem megy.
Jöjjön már valaki...
Folytatása következik
Ma a második csoportkörrel – ahová a továbbjutók elleni eredményüket magukkal vitték a csapatok – folytatódik a női Eb. Itt három fordulót rendeznek úgy, hogy az azonos kvartettekből érkező együttesek már nem találkoznak újra. Az első négy-négy helyezett jut be a negyeddöntőbe. Az E csoportban: Nagy-Britannia–Litvánia, Fehéroroszország–Oroszország, Törökország–Csehország. Az állás: 1. Csehország 4 pont, 2. Litvánia 4, 3. Fehéroroszország 3, 4. Oroszország 3, 5. Törökország 2, 6. Nagy-Britannia 2. Az F csoportban: Horvátország–Montenegró, Lengyelország–Lettország, Franciaország–Spanyolország. Az állás: 1. Montenegró 4, 2. Lettország 4, 3. Franciaország 3, 4. Spanyolország 3, 5. Lengyelország 2, 6. Horvátország 2.
