Úgy tudom, kifogta Dél-Amerikát...

Jól értesült. Nemrég érkeztem vissza Argentínából, és bevallom, lenyűgözött az, amit ott tapasztaltam.

Napfény, buli, pezsgés?

Nem, vagyis nem kizárólag. Buenos Airesben száznyolcvan intézményben oktatnak sakkot. Az emberek imádják e játékot: nem csupán a négy fal között ülnek le egy-egy partira, hanem a tereken, a közösségi placcokon is előveszik a készletet. Több iskolában valóságos társadalmi eseménnyé nőtte ki magát a sakkozás: a hétvégi versenyekre eljárnak a szülők, a rokonok, s amíg a gyerekek játszanak, a családtagok beszélgetnek, koktéloznak. A politika is közel érzi magához a sakkot, ezt tapasztaltam, amikor miniszterekkel, illetve a város polgármesterével találkoztam.

De hogyan került az amerikai kontinensre? Elvégre Európában kapott megbízást...

A közelmúltban választottak be az európai szövetség Iskolai Sakkozásért Bizottságába, ami azonban nem jelenti azt, hogy az öreg földrészhez vagyok kötve. Próbálom a világ minden szegletében népszerűsíteni a sportágat.

Sport vagy játék-e a sakk?

Mindkettő.

Mitől sport?

Attól, hogy – az egyéb területekhez hasonlóan – ebben is sok mindent vállal az ember azért, hogy profivá váljék; hogy mentálisan állandóan a topon kell lenni; hogy a versenyek között elengedhetetlen az állóképesség szinten tartása. Ha nem mozogsz, nem tudod levezetni a felgyülemlett feszültséget, ennek következtében a partik során képtelen vagy koncentrálni.

Mostantól a miniszteri tárgyalókat járja?

Főként a személyemmel adok hitelt a programnak, amelyet Garri Kaszparov indított el, és amelynek célkitűzése, hogy mind több ország iskolai oktatásában kötelező tantárgy legyen a sakk. Hogy állunk ebben Magyarországon? Nem sokan gondolnák, de egyre több hazai intézményben foglalkoznak a sakkozással, igaz, fakultatív, szakköri jelleggel. Sőt van már olyan magyarországi magánóvoda is, amelyben heti több alkalommal ismertetik meg a gyerekekkel – az általam kialakított program alapján – a játék alapelemeit. Nem mondom, hogy nem került időmbe és fáradságomba, de végül is meg győztem az igazgatónőt, hogy érdemes integrálni a sakkot a tanulási folyamatba. Így az oviban Olivér fiam és Hanna lányom is gyakorolhat.

Akkor minden prímán működik?

Ezt távolról sem állítom. Megint csak az argentin példát hozom fel: az ottani tanárokon látszik, hogy szívüket-lelküket kiteszik. Ezt a hozzáállást itthon, sajnos, nem tapasztalom, pedig a magyar sakktörténelem – Argentínával ellentétben – sok nagy egyéniséget vonultatott már fel. Elég csak Maróczy Gézára, Portisch Lajosra, Szabó Lászlóra, míg a jelen legjobbjai közül Almási Zoltánra, Lékó Péterre vagy éppenséggel a nővéreimre gondolni.

Tegyük föl, sorra jelentkeznek a magyarországi iskolák, hogy szeretnék kötelezővé tenni a sakkot az órarendben. Van-e megfelelő számú szakember, aki taníthatna?

Ez már bonyolultabb kérdés. Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy akadnak fanatikus sakkozóink, akik pedagógiai érzékkel is megáldottak, de nincsenek pedagógusaink, akik megtanulták volna a sakkot. A cél az utóbbi lenne egy tanárképzés beindításával.

Hogyan kell az egészen kicsiket tanítani?

Kezdetben nyilván hagyni kell őket, hogy fölfedezzék a sakktáblát: megszámolják a kockákat, megismerkedjenek a bábukkal, lépegessenek azokkal. Aztán jöhet a játékos szabályismertetés, mígnem eljutnak odáig, hogy már az óvodában sakkversenyeken vehetnek részt. Minél hamarabb kezdi a gyerek a tanulást, annál nagyobb haszna származik belőle: olyan készségeket fejleszt, mint a koncentráció, a memória és a szocializációs képesség.

A sakkozás tanára miként készül a versenyeire?

Az internetes lehetőségek korlátlan világában már nem a régi, jól bevált oktatókönyveké a főszerep. A fölkészülés forrása egy adatbázis, amelyben sok millió korábbi játszma szerepel. Így játékosra lebontva meg tudjuk nézni, hogy az adott ellenfél mikor, ki ellen, hogyan teljesített, sőt a parti menetét, a lépések sorrendiségét is vissza lehet keresni. A válogatott csapatversenyek előtt edzőtáborba is vonulunk.

Sokáig beszélgettünk, s most már úgy látom, sietnie kell.

Valóban, mert festetünk, és hamarosan megérkezik hozzánk a munkát végző szakember.

Netán kockás lesz a fal?

Erre speciel nem gondoltam.

Sportdiplomáciai lépés