Megint a németek nyertek
Na ja: Székely Norbert válogatottja mínusz hat pontról érkezett el az utókvalifikáció zárómérkőzéséhez, s az arénát színültig megtöltő publikum okkal remélte, hogy a Hontit újra a soraiban tudó együttes legyűri riválisát, s továbbutazik a szombaton kezdődő kontinenstornára. Hogy esetleg – mint e két nemzet kézilabdapárharcának szombati befejeztével... – megint a vetélytárs ünnepelhet, meg sem fordult a fejekben; pedig akár meg is fordulhatott volna, mivel a selejtező 2/6-os győzelem-vereség mutatója után kevesen voltak, akik azt mondták: a csapat ott lehet Katowicében.
A Himnusz Réthelyi miniszter által iskolai évzáróra ajánlott verzióját követően a kommentátorok álma, a dallamos nevű Breitreiner oszlatta el az áhítatot, amennyiben első pontszerzőként második triplakísérletére talált, ám a hazai társulat hamar nyilvánvalóvá tette azt a szimpla konklúziót, miszerint jobb ellenfelénél, amely hiába egységes, hiába védekezik keményen és hiába csúszik ki a kispadot helyettesítő székek lábai közé is labdáért, ha borzalmasan dob. Ezzel együtt a nagyszünetben 33:33 állt az eredményjelzőn... Az okok részletezése tárgyában elsősorban egy képpel élnénk: Fegyverneky homálya után a hosszan indított Greunke – teljes magányában – képtelen volt átvenni a labdát a magyar garnitúra palánkja alatt. Szóval, khm, hiba nem csak „ott”, „itt” is akadt szépen...
Minthogy a második tíz perc közepéig inkább Bastian Wernthaler kiválasztottjainak megmozdulásait kísérte erős „hűha”, a vendéglátók előnyének gyarapodása tetszett természetesnek, hanem aztán... Fűrész „történelmi” hárompontosát (24:15) gyors és a korábbinál pontosabb német attakok követték, a mind jobban belelendülő Bär pedig úgy szorgoskodott a palánk alatt, mint önfeledt maci a málnásban. Az arcszín fakulásáról Richter is gondoskodott, olyannyira, hogy a német válogatott kétpontos előnyre is szert tett, miközben a házigazdáktól legföljebb Fegyverneky igyekezett „meccsben” tartani a csapatot. Horti, Honti, Krivacsevics játékában egyelőre több volt a „rontás”, szegény Raksányit meg – humanitárius alapon –mégse lehetett „annyira” számon kérni a három másodperc alatt megejtett távoli, majd közeli homálya után: a vasárnapi, oberhauseni első meccs után pécsi érettségin áteső játékos a soproni parketten érthetően volt fáradtabb a kelleténél...
Nem csupán a kosarak számában, hanem a lepattanókat tekintve sem volt komoly különbség a felek között két negyed után (20:19), nem úgy a harmadik szakaszban, amelynek során immár 40:49-et konstatálhattunk; igen, Fegyvernekyék hét pontot értek el ebben a tíz percben. S amíg a fehér mezesekre már a „kopp” volt a jellemző, addig az összeszedett fekete dresszeseknél Greunke, Austmann és Koop is meg-megmutatta magát; ne is hosszabbítsuk ezt, mert inkább sírnánk. A németek most is győztek (67:56, legjobb dobók: Fegyverneky 12, Honti 10, illetve Greunke 14, Richter 13), s a legrosszabb az az egészben, hogy – miként a kézilabdásoknál is – egy gyöngébb játékerejű csapatnak mondhatjuk: Gute Reise!
