Gondoljunk csak bele: a hazánkénál kisebb lakosságú, s ugyancsak elhanyagolt infrastruktúrájú nemzetek csapatai rendre föllépnek a földkerekség legnagyobb sportvetélkedőinek tartott futballtornákon, s a tülekedésben legalábbis kétségesnek tetszik, hogy az elkövetkezendő kilenc év alatt megvalósul-e a pompás kommunikációs fogásokkal spékelt nagy, nemzeti labdarúgóprojekt.

Az utóbbi húsz évben, tehát az 1990-es, olaszországi világbajnokságtól számítva a környező országok válogatottjai közül mindegyik képviseltette magát a vonatkozó seregszemléken. Íme, a mérleg:

Ausztria (8,4 millió lakos; 596 ezer igazolt játékos): 2 vb, 1 Eb (az utóbbi rendezőként).

Horvátország (4,5 millió, 109 ezer): 3 vb, 3 Eb.

Magyarország (9,9 millió; 127 ezer): 0 vb, 0 Eb.

Montenegró (672 ezer; nincs adat): 0 vb, 0 Eb (a szerbekkel közös államként: 1 vb).

Románia (21,4 millió; 108 ezer): 3 vb, 3 Eb. Szerbia: (7,3 millió; 132 ezer): 1 vb, 0 Eb (a montenegróiakkal közös államként: plusz 1 vb).

Szlovákia (5,4 millió; 429 ezer): 1 vb, 0 Eb. Szlovénia (2 millió; 30 ezer): 2 vb, 1 Eb. Ukrajna (48,4 millió; 690 ezer): 1 vb, 0 Eb.

E listához csatoljuk még a szlovákok „nagy testvérét”, amelynek immár nincs közös határa hazánkkal, ám térségi társulatként megannyi összevetésben szerepel:

Csehország (10,5 millió; 686 ezer): 1 vb, 3 Eb (az 1996-os kontinenstornán ezüstérmes).

Az iménti felsorolásban nem tüntettük föl az annak idejénmég „összetettben” indulókat, azaz a keleti blokk azóta felbomlott államközösségeit, pedig azok csoportja is szolgál érdekességgel. Például az önállóan nulla részvételt fölmutató Montenegró „egymagában” sem áll rosszul: jelenleg a második helyen feszít csoportjában úgy, hogy a topfavorit Anglia otthonában 0-0-t játszva bizonyította, kiscsapat is érhet el eredményt nagy válogatott ellen... (Most már csak azt kellene tudni: az alig hétszázezres ország mire menne Hollandia ellen?) Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió egyegy, kilencvenes évekbeli vb-szereplését természetesen nem tüntettük fel, miként a tovább bomló keleti gigaállam Független Államok Közössége néven futó, egy Eb erejéig összehozott együttesével sem hozakodtunk elő.

Az obligát szlovák és a számokat tekintve már-már elképesztőnek mondható szlovén előmenetelen túl citálhatjuk még olyan kis ország példáját is, amely méltán hivatkozhatna akármire, mégis villant az óriások között:

Lettország (2,2 millió; 8000): 0 vb, 1 Eb.

A vereséget győzelemként aposztrofáló, a tényszerű kritikára hevesen reagáló szövetségi vezérnek és a szépszámú maszatoló hazai elöljárónak illene végiggondolnia: életszerű-e még notóriusan kevés lakosra és igazoltfutballista-számra, rossz infrastruktúrára, állami közönyre – és így tovább –hivatkozni, amikor egymást érik az ellenpéldák? Pláne, hogy mind a világ-, mind az Európa-bajnokságok mezőnye csak nőtt és nőtt (előbbi 24-ről 32-re, utóbbi 8-ról 16-ra)? Csöndben az is megjegyezhető – ha már 2020 a céldátum –, hogy a 2016-os Eb-n immár 24 nemzet csapata léphet fel, ami azt jelenti, hogy az UEFA ötvenhárom tagországának (köztük Albániának, Andorrának, Azerbajdzsánnak, a Feröer-szigeteknek, Izlandnak, Kazahsztánnak, Liechtensteinnek, Luxemburgnak, Máltának, Moldovának, SanMarinónak) csaknem a fele képviseltetheti magát a rendezvényen.

Ez egyébként – hosszú böjt után –tényleg egy jó hír.

...meg a többiek

Összegyűjtöttük még néhány, hozzánk hasonló vagy a miénknél kisebb lélekszámú európai ország válogatottjának nemzetközi föllépéseit (ugyancsak 1990 óta):

Belgium (10,4 millió; 443 ezer): 4 vb, 1 Eb (az utóbbi rendezőként).

Bulgária (7,2 millió, 50 ezer): 2 vb (egy negyedik hely), 2 Eb.

Dánia (5,5 millió, 300 ezer): 3 vb, 4 Eb (az 1992-es kontinenstorna győztese).

Görögország (11,2 millió; 359 ezer): 2 vb, 2 Eb (a 2004-es kontinenstorna aranyérmese).

Írország (4,1 millió; nincs adat): 3 vb, 0 Eb.

Norvégia (4,6 millió, 352 ezer): 2 vb, 1 Eb.

Skócia (5,1 millió; 111 ezer): 2 vb, 2 Eb. (Forrás: FIFA)

Szlovén ünnep 2009-ben, Ljubljanában, a vb-részvétel kivívása után