A legújabb hírek szerint a kivásárlási öszszeg 14,5 millió euró, de a magyar labdarúgó szempontjából a lényeg a jövedelmen van: a középpályás Hollandiában naponta egymillió forintnak megfelelő összeget keresett, és e summa Oroszországban akár meg is háromszorozódhat.

Dzsudzsák nyilván nem azértmegy keletre, mert már gyerekkorától minden álma az volt, hogy az Anzsi játékosa legyen. Persze: a pénz viszi Mahacskalába. (Illetőleg Moszkvába, mert a dagesztáni csapat csak amecscsekre utazik különgéppel „haza”, különben az orosz főváros Ramenszkoje kerületében, a Szaturn-központban készül. Ennek 16 és fél ezer nézőt befogadó stadionját a világ legszebb kis arénái egyikének tartják.) De a „dohányért” igazolt az orosz klubhoz Roberto Carlos, Jucilei, Diego Tardelli is. Rendben, a harmincnyolc éves Roberto Carlos már levezet. Ám a másik két brazil közül Jucilei huszonkét esztendős, és Mano Menezes szövetségi kapitánnyal együtt mutatkozott be a válogatottban (Egyesült Államok 2-0, 2010. augusztus). A huszonhat éves Diego Tardelli pedig 2009-ben – a „milánói”, majd „római” Adrianóval közösen – a brazil bajnokság mesterlövésze volt 19 góllal, és épphogy lemaradt a 2010-es világbajnokságról. (A bő keretben – ötszörös válogatottként – még helyet kapott, a szűkben már nem.) Ezek a brazilok igazán nem öregfiúk...

Ahogyan nem temette el magát a Premier Ligában a Copa America címvédő csapatában Robinho oldalán szereplő Vagner Love, továbbá a három portugál válogatott, Bruno Alves, Fernando Meira, Danny, a német Kuranyi vagy a szintén Eindhovenből Oroszországba szerződő szerb Lazovics sem.

Terjedelmi okokból képtelenség közölni az orosz első osztály légiósainak listáját, de tudvalévő, hogy hoszszú a sor. Dzsudzsáknak meganynyi elődje van – többek között Huszti Szabolcs is –, és átigazolásuk idején akármennyire a pénz beszélt is, labdarúgóként sem jártak rosszul. Belegondolt-e a Dzsudzsákot gyalázók bármelyike is abba, hogy ha egymás ellen játszana a holland és az orosz bajnokság első nyolc helyezettje, mi lenne a páros mérkőzés végeredménye? Az orosz futball nemhogy nem lebecsülendő, de komoly értéket képvisel, és az Anzsi jelenleg úgy foglalja el a negyedik helyet (tizenegy forduló után), hogy ugyanannyi pontja van, mint a gólkülönbséggel előtte álló CSZKA-nak, Zenitnek, Dinamo Moszkvának.

Smár csak azért sem érdemes kijelenteni, hogy Dzsudzsák „elássa magát”, mert a jövőt nem láthatjuk előre. Az előfordulhat, hogy esetleg a kispadra kerül – megtörtént ez nemegyszer nagynevű futballistákkal is Oroszországban –, ám a kezdő tizenegyben sehol sem garantálják a helyet. Ha meg játszik, ugyanúgy hasznára válhat a magyar válogatottnak, mint eddig. Igaz, a nemzeti együttesbenmég csakmegközelítőleg sem volt olyan sikerekben része, mint Hollandiában, de ez korántsem csupán rajta múlt. (Valószínű: minálunk Lens, Toivonen vagy a ma már barcelonai Afellay sem jutna sokra.)

A világháló névtelen kritikusai mindenesetre dühöngenek, akkor viszont nem forrt bennük az indulat, amikor Dzsudzsák 2009-ben, a mérkőzés nagy részében egyoldalú magyar–svéd vb-selejtező (1-2) után így fakadt ki: „Aki azt mondja, jogosan kaptunk ki, az nem magyar, és hazudik.” Majd e nyilatkozatát letagadta, jóllehet szavai felkerültek a saját honlapjára is...

MostOroszországba készül, és verbálisan valósággal eltapossák. Pedig a lehetőséget ő teremtette meg magának azzal, hogy a balszélt eindhoveni elhúzóágazattá emelte. Előbb jött (jobbal, ballal) jó néhány beadás, és csak utána a mahacskalai kiadás...

Dzsudzsák legjobb napjaiban a balszél elhúzóágazat volt Eindhovenben