Balingen 32 ezer lakosú kisváros; sportcsarnokába két és fél ezer néző fér be (és az sem telt meg teljesen); férfi kézilabdacsapata pedig a tizenötödik helyen zárta a német bajnokságot (szombaton kilenc góllal kapott ki az aranyérmes Hamburgtól), azaz korántsem emelkedik ki úgy, mint a környéket uraló, 855 méter magasan épült Hohenzollern kastély. A helyi szálloda falán sem kézilabdás díszvendégek fotói virítottak: a mosoly albumába illő archív képek Eckelről, Liebrichről, Fritz és Ottmar Walterről készültek.

Ennyit arról azoknak, akik legyinteni szoktak odahaza, hogy hol van már Puskás meg ötvennégy...

Balingenben a 13. percben 5:4 volt, előtte meg azért vezetett két góllal a német csapat, mert Englert kapus előbb kivédte Görbicz hétméteresét, majd Kovacsicz ziccerlabdáját. A folytatásban honfitársnőinket egyáltalán nem jellemezte efféle könnyelműség, sőt a magyar csapat „kettős” létszámhátrányban egyenlített, majd fordított (5:6). A „kettőst” azért tettem idézőjelbe, mert a kiállított Vérten visszatért, mire Szabót leküldte a Gatelis, Mazejka litván bírópáros, viszont a német emberelőny így négy percig tartott. Az álláson ez nem látszott: a félidő finiséhez közeledve teljes volt az egyenlőség abban a tekintetben is, hogy Nadgornaja és Szucsánszki egyaránt négy gólt ért el, s hármat mindkét kézilabdás hetesből szerzett (8:8). Görbicznek nem volt alkalma kitűnni, mert Mátéfi szakvezető a kihagyott büntető után – meglepő módon – vagy huszonöt percig a kispadon ültette a győri ideált. A játék alakulása azonban a szövetségi kapitányt igazolta, olyannyira, hogy a szünetben 12:11 volt „ide”, miután Bulathot az sem zavarta, hogy sürgetett az idő: öt másodperccel az első szakasz lefújása előtt lőtt... Gól, és lehetett levonulni.

Azaz nem lehetett, mert a magyar csapat a pályán töltötte a szünetet.

A játékosok épp úgy mozogtak, mintha a találkozót megelőző bemelegítés zajlott volna; úgy látszik, ez az együttes nem szeret pihenni. Ahogyan Görbicz, úgy Pálinger sem, deMátéfi a második félidőre kapust cserélt: Herrt állította a háló elé. Ez nagyszerű ötletnek tetszett, mert a csereember három lövésből hármat védett, a negyediket meg a kapufára „imádkozta”. A varázst az eleven Lörper törte meg, de Vérten is belelendült: néhány perc alatt mesterhármast ért el (16:16).

Teljesen kiegyensúlyozott volt a küzdelem, amíg a második félidőre visszavezényelt Görbiczet ki nem állították: ez után – először a találkozón – háromgólos előnyt szereztek a házigazdák (20:17). Lörper mellett Richter is villogott, és kiderült: Augsburg szintén otthon van Balingenben. Az utolsó tíz perc azonban minimális német vezetéssel kezdődött (22:21), és az is eltűnt az 54. percben, amikor Szucsánszki egyenlített (23:23). Majd az 56.-ban kisebb balhé tört ki Balingenben – a csöndes városkában nagy botrányok azért nincsenek –, mert Krause a földön maradt, s miután a játékvezetők nem fújtak, Vérten gólt lőtt (24:24).

Négy perc volt hátra, ebből kettőt hátrányban kellett játszani, mert Bulathot leküldték, és a vendéglátók tökéletesen kihasználták az előnyt (26:24). Maradt a remény Győrben: szombaton ott rendezik a visszavágót.

S ahogyan láttam, a vereség ellenére a magyarok legalább úgy ünnepeltek Balingenben, mint a németek...

BALINGENBŐL JELENTI KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK

Szucsánszki és Szamoránsky között Nadgornaja. Győrött sem lesz könnyű...