Jónál jobb – hatodszor
A Roland Garros női döntőjének nagy kérdése az volt, hogy sike rül-e megvédenie címét a tavalyi meglepetésgyőztesnek, a régi idők teniszét idéző szorgos salaktúrónak, a 31 esztendős Francesca Schiavonének. Az itáliai álmait az a kínai Li Na törte derékba, aki az évek során szép csendben lépegetett előre, s tavalyi melbourne-i elődöntős produkcióval és szintén Ausztráliából származó idei finalista szerepléssel jelezte, vele is kell számolni. Mi az, hogy számolni?! A 29 éves ázsiai szinte képtelen volt hibázni, s a megnyert első játszma után a másodikban is végig lépéselőnyben volt, noha 4:4-nél a hallatlan akarással küzdő olasz visszatornázta magát a mérkőzésbe. Kiderült aztán, hiába erőlködött, hiszen a rövidítésben mindent elidegeskedett, miközben Li Na számolt, zsinórban hetet, s máris sok tízmillióan ugrottak magasba Kínában, hiszen a távol-keleti ország teniszezője még sohasem nyert Grand Slam-tornát.
Ami nem sikerült eddig a kontinensnyi országnak, azt sokszorosan felülmúlta egy mallorcai szigetlakó: Rafael Nadal a párizsi aranyra jogosító bérlettel érkezett a francia fővárosba, hiszen immár ötször diadalmaskodott a nem hivatalos salakpályás világbajnokságnak számító tornán, s ha behúzza a hatodikat, az itteni tornagyőzelmek tekintetében utoléri a rekorder svéd legendát, Björn Borgot.
Nos, utolérte.
Pedig nem volt egyszerű dolga, hiszen a jelenlegi világelsőnek a korábbi világelső volt az ellenfele – az a játékos, aki az elődöntőben napjaink legjobb formában játszó teniszezőjét, a 44 mérkőzés óta veretlen Novak Djokovicsot búcsúztatta sokak szerint a sportág valaha is játszott legszínvonalasabb salakpályás mérkőzésén.
Nadal–Federer. Csúcsmérkőzés, oly sok emlékezetes mozdulattal, s oly sok nagy fordulattal.
Az első: Federer már 5:2-re vezetett, s Nadal adogatásánál 30:40 volt az állás, azaz szettlabdához jutott a svájci – kezében volt a pontnyerés, de elügyetlenkedte. A spanyol sorozatban hét játékot húzott be innen, övé lett a szett (7:5), s lépéselőnybe került a második játszmában is.
A második: a 2. szettben kétszer támadt fel breakhátrányból Federer, aztán Nadal 5:4-es vezetésénél, az esőszünet előtt s a percekkel későbbi folytatás után is szettlabdát hárított a svájci. Mindhiába, hiszen a rövidítésben esélye sem volt, Nadal 7:6-ra hozta a játszmát.
A harmadik: a szakadék széléről tért vissza Federer, hiszen a spanyol 4:2-re vezetett, mindössze két játék közelségbe került a tornagyőzelemhez. Mr. Tökéletesség azonban ekkor régi (mai?) játékát idézte, s hibátlan játékkal megfordította az eredményt, a szettnyeréssel további esélyt adva magának.
A negyedik: az elmúlt hosszú percekben hibázni képtelen svájci egyszer csak nullára vesztette adogatójátékát, a spanyol 3:1-re elhúzott, s varázslatos labdamenetekkel előnyét még növelni is tudta.
Nadal 7:5, 7:6, 5:7, 6:1-es győzelme akár könnyed mérkőzést feltételez, pedig aki látta a párizsi döntőt, igazolhatja, hogy még a négyórás találkozó zárójátszmája is kiegyenlített volt – csak éppen az igazolódott, hogy a jónál is van jobb…
Csúcstámadás
Az elmúlt hat év bajnokai csatáztak egymással a párizsi döntőben: Nadal sorozatban elért négy sikerét 2009-ben Federer szakította meg, hogy aztán tavaly és az idén ismét a spanyol diadalmaskodjon. Az immár hatszoros bajnok mallorcai vasárnapi diadalával nem csupán Borg rekordját állította be, de megőrizte világelsőségét legnagyobb üldözője, az ATP-rangsor második helyén álló Novak Djokovics előtt. A helycsere tehát (egyelőre) elmaradt, s Federer mostani formája akár azt is jelezheti, ismét háromszereplőssé vált a csúcsot támadó teniszezők tábora.
