Miközben a Szőnyi úti létesítmények úgy néznek ki, ahogyan, s a tizenkét szakosztályos egyesület anyagi gondjai nyomán kérdéses a jövő, a centenárium kapcsán inkább a múltba fordulnak a tekintetek. Noha lenne mivel büszkélkedni a jelenben is – elvégre a korosztályos rangsorokban az asztaliteniszezők, a birkózók, az úszók, a vívók és a vízilabdázók is a tradíciókhoz méltó helyeken feszítenek –, úgy illik, hogy most az 1911 óta íródó történet legnagyobbjainak emlékét idézzék fel. Az első két olimpiai bajnoki címét a vasutasok színeiben szerző Papp Lászlóét, a másik két bokszlegendáét, Énekes Istvánét és Bóbis Gyuláét, az úszó Székely Éváét, Gyenge Valériáét vagy Littomeritzky Máriáét, az asztalteniszező Berczik Zoltánét, Rózsás Péterét és Gergely Gáborét, a vívókét, Elek Ilonáét, Kamuti Jenőét, Bóbis Ildikóét és a háromszoros ötkarikás első Fenyvesi Csabáét, a vízipólós Konrád testvérekét és Horkai Györgyét. De aki a felsorolásból most kimaradt, az sem maradt le fénykorában, nem beszélve az edző- és sportvezető klasszisokról, Laky Károlyról, Sárosi Imréről, Bay Béláról, Nedeczky Lászlóról...

Az ember csak veri a klaviatúrába a neveket, és az odahagyott évtizedek felemelő pillanataira gondol. A magyar sporttörténet legbecsesebb lapjaira került eredmények mellett arra is, amikor a Szőnyi úton adták át Európa akkoriban legmodernebb pingpongcsarnokát, a pazar uszodát, a fedett műfüves futballpályát, amikor a ma már – felnőtt szinten – nem is létező labdarúgók bajnoki ezüstérmesek lettek.

Aki napjainkban kilátogat a hajdan oly bőkezű, mára szinte formális tulajdonossá lett MÁV birtokában düledező zuglói sporttelepre, gazt, sártengert és rogyadozó épületeket lát, ám az érdeklődőbbek találkozhatnak a feladni képtelen megszállott edzőkkel és szakosztályvezetőkkel is, na meg – csekélység – ezerötszáz fiatallal, akik csak hírből hallottak arról, milyen is volt errefelé az élet annak idején. Szentpáli Gábor, a klub ifjú ügyvezető elnöke úgy fogalmaz, ha már visszaforgatni nem lehet, legalább megállítani szeretnék az időt a centenárium kapcsán, és olyan emlékezetessé tenni a gálaestet követő, sporteseményekkel teli ünnepségsorozatot, hogy abból erőt meríthessenek mindazok, akik a lét és nemlét határán is kitartanak.

A túlélésnél merészebb álmokat egyelőre nem szövögető klub százéves történetét mától tetszetős könyv is őrzi, s aki belelapoz a sikersztoriba, felelevenítheti annak az egyesületnek a históriáját, amely az olimpiai kerettagok számát tekintve még most is dobogós a hazai rangsorban.

S hogy a legközelebbi jubileumon is lesz-e még dolga a nyomdának? Ma este arra is koccintanak a zuglói Stefánián, hogy legyen.