Azt mondja, ösztönösen és tudatosan is a Vasas „család” egyben tartását tekinti legfőbb feladatának. Azt, hogy, akik a piros-kékek kötelékébe tartoznak, folyamatosan azt érezzék: egy közösség tagjai. „Számomra elfogadhatatlan, ha egy klubban csupán annyi a kohézió, hogy azonos név alatt szerepelünk, és kizárólag az a beszédtéma, hogy kit, mennyiért szerződtetünk. Ennél azért még ma is több az erő a sportegyesületekben” – magyarázza.

A jelenleg tizenhét sportág versenyzőit tömörítő Vasas néhány héttel ezelőtt tartott, századik születésnapi ünnepségét is ez a légkör hatotta át, s a meghitt miliőben Gedó Györgytől Sterbinszky Amáliáig, Mészöly Kálmántól Faragó Tamásig mindenkinek ugyanaz volt a véleménye: ha csak néhány órára is, de visszatértek a régi, szép idők. Mert azt Markovits is belátja, sőt tudja: ma már illuzórikus lenne azt gondolni, hogy kizárólag az érzelmekre, érzésekre hatva lehetséges nemzetközi szinten is eredményes klubot működtetni. „Ám azon kell lenni, olyan feltételeket kell teremteni – így az elnök –, hogy a sportolóink szeressenek nálunk lenni.”

Ennek jegyében szerepel a célok között az első helyen a létesítménypark folyamatos fejlesztése, modernizálása; ezért vontak be szponzoroktól, befektetőktől, területértékesítésből több mint kétmilliárd forintot az ingatlanok megújításába, s ezért tervezik az Illovszky Rudolf stadion, illetve a Fáy utcai sporttelep csinosítását. „Ráadásul az állami tulajdonú létesítmények vagyonkezelőjeként olyasmire fordítjuk a befolyó összegeket, ami az egész hazai sportélet gyarapodásához is hozzájárul” – teszi hozzá.

Noha a klub – mint hazai „társai” zöme – hónapról hónapra kötéltáncot jár a lét és a nemlét között, Markovits úgy véli, reális az esély arra, hogy a Vasas modern, szolgáltató jellegű egyesületté alakuljon át, s magas színvonalú infrastruktúrát nyújtva a korábbiaknál is vonzóbbá tegye magát azok számára, akik sportolni szeretnének, s belátják, hogy ma már minden pénzbe kerül.

– Kilenc éve – noha magam is ebben a klubban versenyeztem és édesapám is itt lett olimpiai bajnok –, akár még az is előfordulhatott volna, hogy nem a Vasasban leszek elnök, hanem egy másik egyesületben vállalok munkát. A legtöbb, amit az azóta eltelt időszakról el tudok mondani: ma már elképzelhetetlen lenne ilyesmi...