Maradjunk annyiban, hogy már a beszerzés sem valósult meg, a brit főnököt pedig kisvártatva visszarendelték a szigetországba, ahol föltehetően jól elgondolkodott a brand felfuttatásának világszerte bevált, ilyesfajta különlegességet többségében nélkülöző mechanizmusán...

Másuttmásról szól az agytorna, jóllehet sajátos, reflexiót igénylő helyzet kétségkívül akad, mint láthattuk azt például jómásfél hete, a RealMadrid–Getafe spanyol bajnoki mérkőzésen (4-0). Cristiano Ronaldo, a házigazdák mesterhármast elérő középpályása egy ízben úgy szabadított föl az oldalvonal mentén, hogy kibikázott labdája orron talált egy kedves, középkorú szurkolót. Az esetre természetesen rögvest „ráálltak” a kamerák, s csak találgatni lehetett, hogy a fehérek köreiben milyen ötletbörze indul meg a törött orrú, vérző szimpatizánssal történt szokatlan esemény „kommunikálásáról” és „eladhatóságáról”. A konklúzió az lett, hogy a portugál középpályást a meccs után öltönyös, karszalagos Madrid-alkalmazottak a lelátóhoz terelgették, miközben feltehetően elmondták a sztárnak, mit is kell pontosan tennie. És igen, C. Ronaldo a lehúzott mezt odanyújtva kért elnézést a meghatódott drukkertől, ám „vigyázói” még arra is figyeltek, hogy végül ne az átizzadt dresszel, hanem egy a szertárból kihozott, vadonatúj trikóval kárpótolja a sebesültet. Mosoly, fotó, elérzékenyülés, és a fatális szituáción alapuló sztori immár tiszteletre méltó, kedves históriaként él tovább a médiában; a sajtóban ugyanúgy, mint a manapság mindinkább mérvadó közösségépítő Facebookon.

– Klasszikus kríziskommunikáció történt – említi lapunknak Dénes Ferenc sportközgazdász. – Amikor egy vétlen baleset folytán a vállalat tartályautója felborul, és a veszélyes anyag a közeli patakba folyik, a szakemberek fölmérik: milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy a cég a legkevesebb kárt szenvedje el, az arculatvesztés a legkisebb legyen, továbbá milyen cselekedettel lehet némi pozitívumot is kihozni az egyébként sajnálatos eseményből. E tekintetben a Real Madrid vagy egy olajipari óriás ugyanolyan szisztéma szerint működik, de általánosságban is elmondható: a reakciókat illetően szinte minden területen megvannak a jól bevált technikák.

A szimpla hírlevelektől az ajándéktárgyakon át a kivételes merchandising akciókigmegannyimindent bevetnek a klubok azért, hogy kiszolgálják szurkolóikat, ugyanakkor – húzza alá Dénes – az igazi kapcsolat akkor teremthető meg igazán, ha a pusztán kereskedelmi szempontokat sikerül felülírni a „mi olyanok vagyunk, mint te”, illetve a „részese vagyok” érzéssel, melynek nyomán a magyarországi képernyők előtt ülők is pontosan azt élhetik át, amit, mondjuk, a bérletes a távoli stadionban. E többlet alapja a hitelesség: az, hogy a drukker pontosan azt érezze, nem csupán Wayne Rooney csúszik be ájultan a nyolcvankilencedik percben a szögletzászlónál, hanem ő maga is.

– Ehhez persze az is kell, hogy a vezetők tisztában legyenek azzal, mitől is lehet szinkronba hozni eltérő foglalkozású és körülmények között élő, de ugyanazért a csapatért, esetünkben a Manchester Unitedért tenni akaró embereket. A példaként felhozott becsúszást úgy kell közvetíteni, kiemelni, arról úgy kell legendát gyártani, hogy kialakuljon egyfajta önazonosság, egyben olyan kötelék, ami eltéphetetlen. Nem véletlen, hogy az Old Trafford környéki jelszavak egyike ez: We are United.

Az elszakíthatatlan kapcsolathoz alapvetően szükséges persze, hogy Alex Ferguson szakvezető immár huszonöt éve gyűjtögeti a trófeákat a csapattal, így adott esetben nyugodtan be tud szólni a drukkereknek: „Ne osztrigát egyenek a büfében, hanem jöjjenek szurkolni!” Mint ahogyan ez meg is történt, s a mester kifakadása nyomán a szurkolók elszégyellték magukat, majd a következő meccsen már újra teljes létszámban buzdították kedvenceiket. Vagy éppen Rooney: amikor a csatár – a menedzsmenttel összeveszve – bejelentette, hogy távozik a csapattól, a rajongók elsősorban azért égettek Wayne-szalmabábut, mert a támadó távozásával mintegy magukat vesztették volna el. Az egyszerű, a vizet hamar fölkapó, ám ha kell, a közösségért csúszni-mászni képes embert.

S hogy a „kacsán” kívül mi van itthon?

Akadnak klubok, amelyek igyekeznek e téren is fölépíteni magukat (Videoton), egyebekben pedig: akciók mindenképpen vannak... Két éve az FTC 2000 forintos vásárlási utalványt ajánlott minden kedves, a Hertha elleni barátságos meccsre jegyet váltó bérletesének (hogy aztán a zöldfehér drukkerek megtámadják a német újságírókat és szurkolókat, s közben nácizzanak csöppet); az Újpestnél hol csokit osztanak gyerekeknek, hol mezt a szervezett szurkolói köröknek; Kecskeméten ingyensört kínáltak a múlt évi bajnoki zárás alkalmával, míg a most ezüstérmes Paks ingyenes szurkolói buszutat ajándékoz az MTK elleni találkozót a helyszínen megtekinteni kívánó érdeklődőknek. Azért még nem oda Böde.